Fejezetek a magyar katonai múlt történetéből

Fülszöveg

A kötet kisebb-nagyobb történelmi és hadtörténelmi írásokat tartalmaz. Az első témakör a méltatlanul elfelejtett Jung János „Hadimesterséget tárgyazó ..." könyvét mutatja be, amely joggal nevezhető az első magyar nyelvű hadtudományi munkának. Figyelemreméltó a magyar vasútügy helyzetének taglalása is az 1867-1879 közötti időszakban. Az ipari, mezőgazdasági és hadi szempontból is kiemelkedő fontosságú vasútépítések mai mércével mérve is jelentősek voltak, hiszen 1871-ben 924, 1867-1873 között pedig 4093 km sínpálya épült meg.
A második témakör legtöbb leírása az úgynevezett „ötvenes évek" hadseregéről szól. Magyarország a szovjet igények szerint, a nemzetközi helyzetből levont helytelen következtetések és egy esetlegesen kirobbanó újabb világháború víziója következtében irreális mértékű és ütemű hadseregfejlesztésbe kezdett. Ennek a fegyveres erőnek a létszáma 1953-ra meghaladta a 200000 főt. Az ötvenes évek „ármádiája", habár létszámban jelentős volt, a kiképzettség, a hadrafoghatóság és a haditechnikai eszközök minőségi mutatói tekintetében kifejezetten gyengének nevezhető. A kötetet záró gondolatok végigkísérik hadi dolgainkat a „vasfüggöny" leomlásáig, illetőleg a Varsói Szerződés megszűnéséig (1991).
Balló István a hadtudomány kandidátusa, hadtörténész, 2004 januárjától a Hadtörténeti Intézet és Múzeum nyugállományú, szerződéses dolgozója. Kutatásait elsősorban a magyar hadsereg 1945 és 1970 közötti története tárgyában végzi. Vissza