Előszó
Tisztelt Olvasó!
Dombóvár történetével már többen és elég alaposan foglalkoztak. Megírta történetét dr. Szőke Sándor. Újdombóvárral foglalkozott Mészárosné Fodor Klára. A köztéri szobrokat és emlékműveket pedig dr. Szőke Sándorné mutatta be. A Vasútról és a Körfűtőműről Beles Lajos és Franz József szerzőpáros fejezeteiben olvashatunk.
Az ott élő emberek tűz elleni harcával, annak fejlődésével eddig még nem foglalkozott senki. Erre vállalkoztam, abból az alkalomból, hogy 125 éve alakult a mai tűzoltóság őse az Ódombóvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Nem tagadom, hogy az említett írások nekem is segítséget jelentettek. Egyrészt képet kaptam az ősi Dombóvár kialakulásáról és fölépítéséről. Másrészt mivel ezzel már foglalkoztak, nem kell olyan mértékben ezekre a kérdésekre kitérnem. Segítségüket köszönöm.
Az írásomat két részre, négy fejezetre, azon belül szakaszokra bontottam. Alapelvként követtem, hogy előbb az 1945 előtti, majd az azt követő éveket mutatom be. Ezen belül mindkét esetben előbb országos kitekintést adok. Ezután a dombóvári eseményekkel részletesen foglalkozom.
Az olvasóval megismertetem a tűz és az ember kapcsolatát, a nagy égések okait, a szabályozásokat, a technikai eszközök fejlődését, a tűzoltás társadalmi szervezeteit. Részletesen mutatom be az ódombóvári egyesület megalakulása, fejlődése, tevékenysége történetét. A dicsőséges időszakait, meg a hanyatlás éveit. Sok nevet ismerhetünk meg, akik tettek, vagy tenni akartak a város védelméért.
Nem kerülhettem el, hogy az Újdombóvárott alakult Tűzoltó Egyesülettel ne foglalkozzam. A megyében Szekszárd után másodiknak itt alakult meg a Vármegyék és Városok Mentő Egyesületei Dombóvári Fiók-Egyesülete. Ezt azért is meg kellett említeni, mert sok éven át együtt dolgoztak a tűzoltókkal. A tűzoltó locsolóautót és a mentőkocsit azonos személy vezette.
Vissza