Előszó
A „Nádasdi vashengergyár" - ahogyan a Borsodnádasdi Lemezgyárat alapítása idején nevezték, durvalemez, idomvas és vasúti sín gyártására épült, közvetlenül a frissítésre alkalmas kőszén forrásánál....
Tovább
Előszó
A „Nádasdi vashengergyár" - ahogyan a Borsodnádasdi Lemezgyárat alapítása idején nevezték, durvalemez, idomvas és vasúti sín gyártására épült, közvetlenül a frissítésre alkalmas kőszén forrásánál.
Nagy költőnk, Petőfi Sándor másfél évszázaddal előbb így verselt a „Vasúton" című költeményében:
Ezek a föld erei,
Bennük árad a műveltség.
Ezek által ömlenek
Az életnek nedvei.
Miért nem csináltatok
Eddig is már... vas hiányzott?
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok.
És a magyar nép 1848-ban feszegetni kezdte a láncokat, de attól megszabadulni nem volt ereje. Gyártottunk azonban acélt, több-kevesebb eredménnyel, de sajnos, nem a Petőfi által ajánlott láncokból.
1861. október 7-én a Rimamurányi Vasmívelő Egylet Ózdon tartott közgyűlése elhatározta a mai lemezgyárunk megalapítását.
Noha a gyár alapításában a legtevékenyebben részvevő személy Volny József humánus törekvését nem lehetett kétségbe vonni, ez az idő mégis a magyar korakapitalizmus időszakára esik, amikor minden munkás teljes egészében ki volt szolgáltatva az üzem tulajdonosainak.
A dolgozók akkori szomorú életkörülményeit mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy a munkáslakások úgy készültek, hogy egy nagy közös konyhából négy szoba nyílott, melynek mindegyikében egy-egy 4-10, volt eset, hogy 14 tagú család élt.
Az 1867. évi kiegyezés után gyárunkban is a profit-éhségű kapitalista termelésmód lett úrrá, mely esetünkben a Wiener Bankverein jelentkezésével kezdődött.
Vissza