Fejezetek a 150 éves Ganz-gyár történetéből

Előszó

150 évvel ezelőtt Budán, az ország fővárosában egy svájci öntőmester vasöntőműhelyt alapított. Az öntőmestert Ganz Ábrahámnak hívták, az öntöde a később világhírnévre szert tett Ganz-gyárak bölcsője lett. 150 év - másfél évszázada - történelmi mértékkel is nagy idő, társadalmak születtek és szűntek meg. a Ganz azonban mindig sikerrel élte túl a történelem viharait és megpróbáltatásait. A cég vezetése mindig megtalálta azt a helyes üzletpolitikát, amely sikeresen alkalmazkodott a változó piaci követelményekhez és a konjunkturális változásokhoz.
A Ganz-féle vasöntöde 1845. január 24-án kapta meg a helyhatóságtól az öntési engedélyt. a műhely felszerelése akkor egy tégelykemence és néhány nélkülözhetetlen szerszám volt, a műhelyben két segéd dolgozott. a munka azonban nehezen indult meg: a vár rendelések késtek, az anyagellátás akadozott és a konkurens Hengermalom Társulat minden befolyását latba vetette, hogy a korábban a cég öntödéjének dolgozó Ganz sikerét megakadályozza. Végül Kossuth Lajos és közbenjárásával a kezdetben vonakodó gróf Széchenyi István támogatásával megérkeztek az első megrendelések és megindult az anyagszállítás. A kis műhely április végén már 22, az év végére 30 munkásnak adott megélhetését. Üzembe helyezték a második kúpolókemencét és hetenként háromszor volt öntés.
A vállalatalapító és üzeme a magyar szabadságharcból is kivette a részét: ágyúkat öntött a honvédsereg részére. Ezért a tevékenységéért Ganz Ábrahámot később 1850-ben az osztrák hadbíróság hatheti felfüggesztett várfogságra ítélte.
A szabadságharc leverése után az ország gazdasági fejlődése a virágzó reformkorhoz képest megrekedt. Az osztrák hatóságok a vasútépítéseket azonban stratégiai megfontolások alapján támogatták. Ganz a figyelmét ezért erre a területre irányította. A vasútépítés két irányba folyt: Budapestről a birodalom fővárosa felé és Szegeden át az Al-Duna és a Balkán felé, ahol az osztrák császárságnak stratégiai céljai voltak. Vissza