A polgármester | |
épülő katedrális | 9 |
a város legnagyobb szülötte, a pápa meghalt | |
a polgármester a városatyák között | |
két testvér és a részeg pistolai követ | |
a polgármester meglátogatja régi kokott szeretőjét | |
a polgármester a kokott házában | 12 |
várakozás és vágyakozás kizárják egymást | |
a szépség mindig most van, sohasem a jövőben | |
a polgármester nehéz múltja: csökönyössége, hogy szerelmeiből egyidejűleg költészetet és eleganciát, lírát és piperét, halált és manírt csináljon | 14 |
a feleség púderje és parfümje a polgármester arcán: hűtlenség és hűség maskarája | |
szerelem komédiája, szerelem tragédiája | 17 |
Vénusz szuületése, lemenő nap, bordélyház | |
a lenyugvó Nap kétféle játéka: egyrészt szoros tartozéka a szerelemnek, ugyanakkor távoli bolygó, idegen, önző isten | 19 |
Nap-mítosz, Vénusz-mítosz | 20 |
szerelemmítosz, halálmítosz | 23 |
milyen unt verkli a szerelem istennőjében a halál-szex kettősség: rúzs és sírgödör | 24 |
a kokott beteg: kéj és testi szenvedés tisztelete pénzre váltott öl, lélekre váltott öl, mindkettő hazugság | 26 |
a feleség betegsége: morál, a kokott betegsége: értelem nélküli, hülye tévedés a természetben | |
bűn-e játékanalíziseket végezni két ember szenvedéséből? | |
bőrök: mimikabőr, kémiai bőr | 28 |
"ideg" jelszavú kultúra, "kémiai" jelszavú kultúra | |
a gutaütéstől rettegő polgármester díványra dől és kalandos "filozófiákba" kezd | 32 |
ágy és dívány különbsée; az ágy: alvás, nász, betegség, halál - a dívány: kedves minimum, a szerető nélkülözhetetlen talaja, az elvont, örök | |
"appeal" | |
feleség és szerető: nem lehet mindkettőt nőnek nevezni | |
kétféle pirosság: díványnőé az arcfesték - ágynőé a vér: élet és morál választott folyadéka | |
a szerető? Tükör! Optikai virágzás! | |
a feleség: önsemmisítő étoszéj | |
a feleség virágai: calla-virág, egyetlen szirom | 37 |
egyetlen porzó, a házasság, a sors gyötrelmes egyértelműségének jelképe | |
ifjúkori emlék: a közélet félelmetessége és csábítása | 39 |
hivatalnokság és pojácaság | |
közélet és szerelem érzelmi paradoxonjai: hit és hitetlenség örök panorámája | |
feszületről hófehér kesztyű lóg | |
ifjúkori emlékei folytatódnak: találkozás a város hirhedt lázítójával, a frissen letartóztatott Giampionéval | |
diplomácia és forradalom | |
káosz és idill csöndes árnyalatai | 43 |
menyasszonya háza: temetés utáni hangulat, menyasszonya sógorát temették | 45 |
a menyasszony nővére: szeretője lesz? | 47 |
rokonság: ismertség és ismeretlenség finom kémiája | |
egy velencei portré: a nővér vélt arcképe | |
a hölgy tekintete a festményen | 50 |
a fiatalember kapcsolata menyasszonya családjával | 51 |
"bűnök és perverzitások", ahogy ezt egy nagyúri család képzeli | |
utazás - színészkedés | |
a vélt nővér arcképének impresszionisztikusan bűnös látása | |
a bűn mint nem etikai kérdés; bűnhangulatok logikus és szentimentális indítékai | |
a perverzitás mint nem érzki ösztön következménye | |
érzelmességből fakadó bűnlégkör: egy szín, egy fájdalom öngyilkosságig fajuló érzékelése | |
a nővér vélt portréja ilyen bűnhangulatokat ébresztett a fiatalemberben | |
az ilyen férfi a nők igazi ellensége, egy donjuannak a nő még ember, neki: csak egy optikai ingercsoport | |
a fiatalember belép a gyászolók közé | 55 |
szembesítése az élő nővérrel; haja: nyomorék hullámok parókaparódiája; szomorú, nagy szeme: ügyetlen dac, lányos tudatlanság vak tükrei | |
a gyászolók: a halottak! | |
a nővér halálszeme gyűlölet nélküli gyilkosságra ingerli a vőlegényt | |
a fiatalember és a nővér első párbeszéde: humor nélküli évődés | 58 |
a menyasszony "szüzessége": üvegbura alatt antikváriumi holmi | |
a nővér teste: házasságjogi báb | |
a leendő rokonok: gyávaságok és korlátoltságok | |
a vőlegény: korlátlan gyávaság | |
hirtelen gyűlölete a nővér iránt; lázadása: gyűlölete precíz, szerelme imprecíz | |
a fiatalember megtudja házasságkötésük közeli dátumát; ennek hatása lelkére | 62 |
Angyali Üdvözlet Madonnája és hírangyala, a bűnbeesés Évája és kígyója: a kettő párhuzama házasságuk küszöbén | |
a nővér négyszemközti beszélgetésre hívja a vőlegényt a kápolnába | 64 |
a vőlegény ellenállhatatlan, hirtelen szerelme a székről felkelő nő iránt; felkészül a nővér morálprédikációjára | |
terve: ünnepélyes hűségígéretet tesz menyasszonya iránt, így fogja elcsábítani a nővért! | |
a nővér abszolút fokon nem tudja, mi a szerelem (szerelem? mások dolga...) | |
a vőlegény önsajnálata; belső lázadása a házasság mint legalizált gyönyör ellen | |
hozzáfog az ünnepélyes hűségígérethez | 70 |
a szavak valótlan csengése: "nagy érzések"? semmi! | |
világból való kizártság | |
a vőlegyény egy szomorú Angyali Üdvözletről beszél: jelképe minden szerelemnek | |
a nővér elégedetlenül elrohan | |
házasságkötés, lakodalom barbár mulatozás | 73 |
az ifjú férj a természeti jelenségeket figyeli | |
elhtározza, hogy megszökik | |
meggyalázott nászágy; valaki lehányta | |
az ifjú férj látogatása beteg apjánál; ágya vallásos szülőimádata | 75 |
a szenvedő apa; levetett ruhái az igazi holtteste | 78 |
apjához való viszonya: tragédiák és paradoxonok | |
szenvedés és szeretet örök krisztológiája és nihilizmus | |
Pietá-szobor a szobában | |
az ifjú férj nőkhöz való viszonya; alternatívák | |
apa és fiú: "ezt a házasságot nem akartuk!" | 81 |
szülőkbe vetett hit, nőkbe vetett kétely | |
az apa halála: a sors abszolut erkölcstelensége? | |
szeretet és valóság, az élet két fekete pávája | |
"élet" és "ember" egymást szinte logikailag kizáró viszonya | |
az apával szemben megfogalmazott nőtagadás után: vad vágy,hogy Nő közelében legyen | 86 |
a Nő most: a "nagy kokott" | |
a fiatalember búcsút vesz apjától, és indul a kokotthoz | |
a város két bordélyháza | 92 |
egyik: ősrégi ház sötét pincéiben | |
másik: napsütötte cserjésben | |
szimbolikus nászéjszaka a pincebordélyban | |
a szeméremnél kezdődik a szerelem legfontosabb része: a hazugság | |
gyönyör egyszerűsége, gyönyör bonyolultsága | |
aktszobor tükörben | |
máskor a gyönyör elemezhetetlennek, legyőzhetetlennek tűnik. Bonyolultságára hasonlat: aktszobor háttal egy tükörnek: valódi mellei és tükröződő háta | |
a szerelem - hohó! - nem logikai művelet; szeretkezés fiktív formasága és ellenőrizhetetlen impresszionista hangulatok | |
minden erkölcs elleni abszolút lázadás: hajszálnyira van az abszolút erkölcstől | |
a sötét örömtanya felé menet eszébe jutnak az őrök | |
sötétben bujdosók | |
sötétség: az álarcok és hazugságok világa | |
sötétség: a valósága világa, gyökerek a földmélyben | |
embrió a méhéjszakában, Isten a bizánci misztikusok magyarázataiban | |
a napsütötte örömház: virágzó bokrok | 101 |
a nagy intellektus két útja képességeinek kiélésére: a végső kérdések dodonai világa | |
végtelenségig mikroszkopikus felületelemzés: egy anemóna virágok és virágnevek | |
botanika és mítoszok | |
anemóna, édesanya, kokott | |
az öreg polgármester így emlékezett vissza nőkre és házasságra | 105 |
a miljő minden; hazardéria és predisztináció | |
hirtelen távozása a beteg kokott várószobájából | |
egész pszichológiánk ránk lökött tájálarc | |
a polgármester visszatér a városatyák közé a tanácsterembe | |
a pápa halálhíre | 106 |
a futár udvaron nyerítő lova | |
pletyka, pletyka,. pletyka: a hazudozás elíziuma | |
az élet: várakozások láncolata | 111 |
a falióra ideje és a történelem ideje | |
a polgármester két várakozása: nagybeteg felesége orvosára; futárra, aki híreket hoz állítólag őrjöngő szeretőjéről | |
felesége és a szerelmes alkímista orvos | |
körülötte pusztulás: holnap talán ő is egy ghibellin toronykapun fog lógni | |
a polgármester levele lányához: gyónjon meg helyette a Fiore-templomban, édesanyja lelki üdvéért | 114 |
a polgármester őrök alkalmazkodni nem tudása Istenhez | 116 |
felesége asztmatikus hörgései és - misén zengő gregorián kórusok | |
imádkozni valakiért? lehet ez? | |
mindent átitató pesszimizmusának forrása: valami gyerekkori, túlméretezett bűntudat? | |
a Fiore-bazilika oszlopsora és a történelem örök agóniája | 119 |
a bazilika formáinak élő-elvont világa és - lánya szerelme | 120 |
a szerelem bujkáló ösztöne és a történelem halandzsái; "Fiktív okokat a meghaláshoz! - ez a történelem" | |
a világtörténelem mellett: van-e magánabb magánember, mint egy szerelmes lány? | |
lánya találkahelyei; alkonyok a parkban | |
pápai levél: a német császár talán kiirtja a kereszténységet? | 124 |
kém és küldönc (Tullio) érkezik a polgármesterhez elhagyott szeretője kastélyából | 125 |
a Donna politizál? a polgármester döbbenete: szeretője gyilkossági tervei | |
embernek tekintette-e a nőt valaha is? | |
a polgármester lóra kap, a Donnához indul; fatalista fantáziák | 130 |
az erdő tele virágokkal és bujkáló császári katonákkal | |
beszélgetése Tullióval a "boldog emberekről" | |
Tulliót félúton nagybeteg feleségéhez küldö vissza | |
a polgármester magánya | 132 |
lovagló polgármester és lovagló Donna találkozása | |
beszélgetésük a dombtetőn | |
a polgármester emberi részvéte és misztikus tisztelete a Donna őrültsége iránt | |
szemében a nő: "elviselhetetlenségig terpeszkedő költészet" | |
vad perlekedésük | |
a Donna bevallja, hogy egy lovagot vár ide pásztorórára | |
a Donna szerelmesvers olvasásába kezd, a polgármester a könyvbe rúg, és elvágtat | |
tett és gondolat örök ellentéte | 142 |
a polgármester lován visszafelé ügetve elmélkedik: végrendeletet fog írni Empedokles stílusában | |
Afrodité | |
mik az istenek? költői metaforák? belém nevelt babonák? | |
empírikus valóságok? | |
két istentípus: hogyan szüli az ember az isteneket? | |
végesség és végtelenség paradoxona Empedokles világában | |
keresztény halál, biológiai halál | |
őrjöngő szerelme az ősvilág iránt | |
jelenlegi szerelme az ősvilág iránt | |
jelenlegi szerepe (talán a létben csak szerepek vannak, életek nincsenek?): megírni ezt a végrendeletet, a reménytelenség tudatában, a semmibe semmisülés sivár chance-ával | |
víz rendje, víz rendetlensége | |
a biologikum mint hazardéria; Aristoteles kontra Empedokles | |
véletlenek és tévedések az anyagi és szellemi világban; a Véletlen egész "metafizikája" | |
születésem vicc vagy végzet? | |
tönkretettem azokat, akikért fel akartam áldozni magam? | |
az örök szeszély, örök titok empedoklesi gondolata: a gondolkodó ember minden logikájával marad - rongybaba! | |
kontraszt: a legutolsó, fűszálon ugráló szöcske is a bölcsesség megtestesülése! | |
a legnagyobb számkivetettségben éreztem magam "legistenibben": az istenfölöslegesség és istenfiaskó istene lettem? | |
hisztériás kurtizán (a Donna! a Donna!) és rohanó patak közötti hasonlóság | 160 |
a Donna összetörve hazaér, találkozik Giannival, az öreg inassal | 162 |
elkeseredett önutálata a tükör előtt; kéri az öreg inast, fesse ki őt, akkor fognak majd "gyönyörködni" igazán rútságában | |
az erdőben randevúra hiába várakozó lovag, Juan | 169 |
Bautista Leal megjelenik a remete kurtizán udvarában, la Donna! la Donna! | |
szépfiú, festőmodell, kém: háború- és szerelemgyűlölő selyemfiú; remeg a kurtizán nyers kacérkodásától | |
az öreg inas evezeti őt a villa előcsarnokába, biztatja a fiatal lovagot, aki még jobban fél | |
a selyemfiú imája Szűz Máriához | |
levetkőzik, és egy lavórban mosakodni kezd | |
az ajtóban váratlanul megjelenik a felmaskarázott kurtizán: szaval! szaval! | |
az ifjú rosszullétet színlel, felcipelik, elejtik | 174 |
az ifjút a Donna ágyba fekteti, és szerelmet vall | 177 |
tükrébe néz a Donna, és vetkőzni kezd, hogy fiatalságát bizonyítsa | |
az ifjú víziója az előző nap látott gyógyforrásról | 180 |
nemi betegek fortyogó iszapban kúrálták magukat | |
csók a Donnának | 181 |
fordulat: "kit kell megölnöm?" | |
a Donna fenyegető levelek írására szólítja őt fel, címzett: a polgármester! | |
Klára, a Donna öregedő barátnője belép | 183 |
Juant szobájába csábítja, váratlan ajánlata: Juan rabolja ki a dúsgazdag kurtizánt, kettejüké a pénz | |
a polgármester hazaér | 187 |
felesége: halálán van | |
elmélkedése a hirtelen rázúduló "értelmetlenség nagy realitásáról" | |
feleségétől érzett lelki távolságáról, | |
a halál emberellenességéről... | |
a polgármester "egyháziassága" és hitetlensége | 191 |
blaszfémiái haldokló felesége közelségében | |
a polgármester meghallja felesége nyögését | 193 |
a fiatal orvos műtétre készül | |
professzoravatás az egyetemen | 194 |
orvosok: vagy olcsó pozitívisták, vagy misztikus alkemisták | |
professzoravatás: a betegek körül - senki! | |
a fiatal orvos szerelme a polgármester felesége iránt | 196 |
összebújnak a sors értelmetlensége elől | |
házasságtörésük: könnyező báránykodás | |
az orvos fanatikusan meg akarja gyógyítani a nőt; az orvostudomány meddősége | |
a polgármester magányosan ül szobájában; elmélkedik: esküvői eskü, örök csalások | |
bizonyosság és bizonytalanság beteg rögeszméi | |
a fiatal orvos búcsúcsókja a haldokló feleség arcára | |
belép a polgármester | 201 |
felesége meghalt! | |
imádkozunk! | |
kanonizáló blaszfémia? | |
imádság: kereszténység bukása (a pápa halála, a német császár diadala), a polgármester saját bűnei és elkárhozása | |
a polgármestert két öreg támogatja: jeges ágyú özvegy lett? | 204 |
velencei követek érkezése | 205 |
a formalitások felvillanyozzák a polgármestert: protokollból optimizmus | |
velenceiek közlik a polgármesterrel, hogy ha továbbra is pápapárti: a császár elsodorja őt és népét, de hirtelen nyílt császárpártiság sem lenne meggyőző - csatlakozzon Velencéhez! | |
az ajtóban a Donna, üvöltő commediante! | 208 |
a polgármester megakadályozza, hogy a Donnát elvezessék | |
végső meditációja: a Rend megfékezheti-e az őrültséget? | |
keserűen tűrte, hogy egy kurtizán meggyalázza halott feleségét | |
vajon kit fognak megölni a palotaőrök? őt? utolsó szeretőjét? | |
A pápa | |
a pápa öreg bátyja, pap, ébren fekszik szobájába ablakánál | 215 |
tizennégy éves zenész unokaöccse és vándorszínésznő unokahúga: Angelina | |
csöngetés, a pap portréja tükörben | |
a szobában szék, régi óra, sápadt kancsó: a két Vén és Zsuzsanna | |
Hold, felhő, tovább Zsuzsanna | |
Angelina az ajtóban: "Meghalt az öregünk, Pius pápa!" | 219 |
a császár Rómában? | |
hogy? hogy? hogy halt meg öcsém, a pápa? megölték? | 221 |
a pápa utolsó, pár szavas levele bátyjához egy római brigantivezér kivégzéséről (Tiburzio) | |
a pápa és a felakasztott briganti képzelt beszélgetése | 226 |
a pápa elmélkedik: élet és halál magátólértetődősége, avagy - titkok titka | 244 |
az embertől örökké független Természet | |
az akasztott Tiburzio: semmi köze igazsághoz, morálhoz | |
a pápa didergése gondolkozás és tárgyak nihilje között | |
egy holttest és egy park: egyformán értelmetlenek | |
vatikáni bírói terem, örök miljő: egyik ember ítélkezik a másik fölött | |
a pápa első Nagy Levele bátyjához | 248 |
minden metafizika gyökerében "inevidens" | |
mi az én életem? kezdete: hívatlan erupció anyám vak méhéből; nász kéja és szülési fájdalom | |
papnak születtem? predestináció, de tan nélkül | |
élet? mindent átitató, maximális bizonytalanság | |
halál? eksztatikus pontosság etikettje | |
egy laikus kalandom, bázeli ügyvéd koromból; szeretőm egy francia leány | |
egy szerelmi éjszaka lépcsői; a nő átváltozásai | |
alvó Vénusz - isten? isten? | |
ölelkezésünk boldogsága | |
de! van egy szerelmnél szerelmibb szerelem! | |
valaki kopog: új Vénusz, egy koldus | |
a szegény ember könyörgése munkáért, ételért | |
szegénység betegség közös alaktana | |
a koldusnak ajándékom: szeretőm aranyruhája | |
szeretet és kőszívűség két világa | |
a koldus távozása...a régi szerető háza felé | |
elemző furor a régi és új szeretővel kapcsolatban | |
a koldus találkozása régi szeretőmmel, megszólítja a szeretet "millió" definíciója, morál, mélylélektan, bölcselet szökellő szempontjaiból | |
a nő nem adott a koldusnak! | |
tőrt ragadtam, lerohantam - megöltem a nőt! | |
a tett elvontsága | |
a tett! a tett! - megemészthetetlen a gondolat számára | |
ágyból kiugrott zeretőm az utcán: kitépi a koldus kezéból ellopottnak hitt aranyruháját | |
én a templomban: áldozás halálos bűnnel | |
emlékem leszűrődése: lehetetlen élet, lehetetlen mű - két esti párkán | |
Tivoli kertem (ahonnan írom ezt a levelet) | |
benne Hermés-szobor...halottnak kísérője | |
gyilkosságomat a szeretetlenség isteni büntetésének érzem, de örökké a nő lelkéért imádkozom | |
egyetlen, magános, páratlan, hasonlíthatatlan sorsot élünk meg: ezáltal mércénk-mértékünk nem lévén, egyéni életünket csak értelmetlen torzónak érezhetjük | |
anélkül fogok meghalni, hogy bármit is megtudnék az életemből | |
bűnöm lett papi hivatásom (pápaságom!) csírája | |
a pápa második levele bátyjához | 276 |
summázó vallomása Istenről, históriáról, hitről | |
hitetlenségről, pápasága paradoxonairól, legevilágibb vak politikákról és legszentebb transzcendenciákról | |
mindez a benzanói herceg (Apolló? Dionüzosz?) | |
akadémiai ünnepsége után | |
Erdő és anekdota | |
Angelina, a vándorszínésznő hozza Pius pápa halálhírét | 285 |
a színésznő tükör előtt elmélkedik: férfiakról, Istenről, szerelemről | |
szenvedélye a színjátszás! | |
Gasparo úrfi nem is olyan kretén; máris nászéjszaka | |
Carettóban nagyszínház: Sophocles: Trachisi Nők; a színésznő Iolé szerepében táncol, táncol | |
Angelina utazása Monte Solario erdejébe, találkozás kóbor katonákkal | 289 |
sűrű természet és sűrű politika | |
a zsoldoskatonák folytatják útjukat Angelinával | 293 |
egy vatikáni világi diplomatáról beszélnek, a pápa halála napján elmenekült: Angelina egyetlen kérője volt! | |
Angelina (vérbeli színésznő!) kalandos sorsot képzel el neki | |
különös kedve volt képzeletében tönkretenni ezt az embert | 296 |
elmélkedése a Természet magányos erdőtitkai, a diplomaták csillogó fikciói, a szegények éhező tömege felett | |
festmények fürdő nimfái: végtelen szemérmesség és végtelen szabadság egyesítése | 296 |
egy zsoldos hullamosó felesége | 298 |
a halott pápa mosdatása (Lázár feltámasztása "tükörfordításban") | |
pápa, hullája, őserdő élete | |
egy halacska fekete árnyéka | 300 |
Róma: inkvizíció | 300 |
eretnekek a pápa holttesténél | |
minden emberi cselekvés magában hordja az eszeveszettség, a kegyetlenség magvát? | |
a kis Sandro Fermo: sápadt, örök éroszáldozat | 301 |
az őt megkaparintani akaró nő: Flóra: Angelina féltékenysége | |
az arcfestés árnyalatai; nagy kozmetikák és erotoesztétikák | |
Angelina szépsége: esztétikum | |
Flóra szépsége: maga a szerelem | |
Flóra különös menyasszonysága, önfeláldozásai | 304 |
Flóra: vőlegénye börtönőre | |
Angelina egy zsidó barátjától szerez pénzt Flóra és Sandro számára; intim mókáik, álarcok próbálgatása | 306 |
Sandro megkapja a pénzt a vatikáni állás elnyeréséhez - meghal a pápa | |
jön a Császár! mit ér Sandro pénze? | |
Angelina az erdei tóparton nézi magát a víztükörben; miért jutnak eszébe mindig sápadt éroszinasok? | 307 |
Az ifjú | |
az ifjú Cugnani utolsó levele Angelinának | 311 |
Cagnani esküvője holnap egy másik nővel | |
jegyessége, udvarlása menyasszonyának | |
a csalódások elleni túl-védekezés átka és következménye | |
a levél ezután angelinához fordul, summa amoris | |
a boldogság lényegében aszketikus jelenség: teljes elszakadás földtől, élettől | |
a szerelem a legmateriálisabb, legvitálisabb jelenségnek látszik, és: a halál határaira hajszol | |
"megváltó kézszorításod emlékére megfestettem a Sznetlélek eljövetelét... | |
a jóság számomra nőben olyan távoli misztikum, ami ha egyszer megjelenik: betegséggé válik bennem... | |
kézfogásodban nem lehetett megkülönböztetni az etikettet és a szemérmetlenséget... | |
kestyűletépésed: táncfigura volt - testálarc levetése, álarctest kimutatása... | |
egyéni egészséget szolgáló élet, szerelmet szolgáló élet: két távoli lámpa, hol egyik ég, hol másik... | |
nekem nincs erőm a boldogsághoz, gyerekkorom tele volt testi, lelki szenvedéssel, de azok a szenvedések összehasonlíthatatlanul kisebb szenvedést okoztak, mint a tőled való boldogság..." | |
Cugnani mostohaapja, szuszogó kövér kereskedő Velencében | 324 |
szomorú szobája, szomorú tárgyak, szomorú jelképek | |
Cugnani anyja szobája felé indul, a lépcsőházban: Mars és Diana-kép, soha meg nem valósuló erotikus mozdulat kifejezése | 329 |
Diana: a szerelem | 331 |
Angelina: a nő | |
Angelina: ismeretlenség és realitás izgalmas kettőssége | |
régi szeretője: ismertség és ireealitás kettőssége | |
Cugnani anyja; feszület a hálószobában | 333 |
gyerekkorában gyakran megleste anyja öltözését | |
a kulcslukon leskelődés öröme: incesztusfantáziák | 335 |
kéjvágy: hányinger | |
gyerekkori hivatlan Vénuszai | |
az anya (a vérrokon: fiktív) fia iránti szerelme | 337 |
olyan nagy, hogy fia (szerelme témája) zérussá foszlik | |
Cugnani szerelme Angelina iránt (a szerető: valóság) olyan nagy, hogy maga a szerelem foszlik zérussá | |
Öregedő anyjának rózsaszínű selyeminge | 338 |
"virágozz, vénasszony!" hasonlatok | |
Krisztus, anya, Angelina: minden szeretetnek egy a közös nevezője | 341 |
mi a valóság? - minden szigetelt, minden öncélú és magányos, más dologgal még csak futólag is összehasonlíthatatlan? | 343 |
miért kételkedett Cugnani mindig minden szeretetben? | |
mert a meddőség nagy illusztrációi vették körül? | |
Madonna és Jézus: kétféle szeretet | 345 |
Cugnani a távolból csöngetést hall: körmenet Velence sikátoraiban | 346 |
Isten-imádás lehetetlensége és szükségszerűsége | |
hídon áthaladó körmenet; a víz! a víz! | 349 |
paradoxon a természet és benne az elemek királynője, a víz | 349 |
a természet a szépség és a kísértés példatára a keresztény számára: fél esztétika, fél bűn | |
zöld színfolt a vízen; hasonlatok, hasonlatok | 352 |
Angelina, te voltál a víz! | 354 |
érosz lélektana és víz természettana vérfertőzően vérrokonok | |
két Heléna Euripides darabjában: az erkölcsös Heléna | 355 |
a "valódi", az erkölcstelen: csupán maskara, "eidólon" | |
Cugnani "nászéjszakájára" emlékezik | 358 |
Afrodité végső szembesítése hiperérzékeny szívvel, szuperlogikus aggyal | |
sárga nárciszok éjszaka: hogyan viszonylik virágok alaktana érzéki álmok alaktanához? | 360 |
a szerelem felsőfoka mindig egyetlenegy pillanatnyi helyhez, egyetlen efemér szcenírozáshoz van kötve | |
mi volt a nő Cugnani számára? | 362 |
impressziók egy "human female" legkülsőbb külsőségeiről, illanó nüanszok nüanszairól és: őzplazma, ősélet, ősbiologikum | |
Messa da Requiem | |
gyászmise a pápáért a katedrálisban | 369 |
bármelyik pillanatba megérkezhetnek az őket lemészárolni készülő császári katonák | |
Angelina álma: a pápa gyónása egy hetérának | |
Angelina elmondja álmát a polgármesternek? | |
minden gyászmisézőnek lelke mélyén: titok, ignoramus, blaszfémia, eretnekség, nihil | |
a gyászzenét túlharsogják a közeledő császári sereg győzelmi trombitái | |