A rádiócsillagászat

Előszó

A külvilágról, a rajtunk kívüli jelenségekről, történésekről a legtöbb esetben a fény és a hang útján értesülünk. Mindkét fizikai hatás valamilyen rezgésfajta. A hang a levegő rezgése, amelyekből a másodpercenként 20 és a 16 000 közötti rezgéseket észleli fülünk. A fény, ami viszont az elektromos és mágneses tér rezgése, a hangnál összehasonlíthatatlanul nagyobb rezgésszámú; több tízezer billió másodpercenként. A fénynek így inkább a hullámhosszáról beszélünk: ez a látható fény esetén 0,0004 és 0,0007 milliméter közé esik. Az első érték az ibolya, a második a vörös szín hullámhossza. A vörösön inneni és az ibolyán túli sugárzásokat szemünk már nem érzékeli. Az előzők a hősugarak, az ibolyán túliakat pedig a fényképezőgépekben használatos filmanyagok még érzékelik. A két mondott hullámhosszérték közé eső rezgéseket szemünk különféle színekként érzékeli. Nem véletlen, hogy az élővilág törzsfejlődése során szemünk érzékenysége éppen ebben a hullámhossz-tartományban alakult ki. Egyfelől a legfontosabb fényforrásunk, a Nap is ebben a hullámhossz-tartományban sugároz a legerősebben, másfelől a Földet burkoló légkör ezt a sugárzássávot engedi át, a vörösön inneni és az ibolyán túli sugárzás legnagyobb részét azonban elnyeli. Az élet szempontjából tehát semmi szerepe nem lett volna annak, hogy ezeket a „láthatatlan" sugárzásokat is „lássuk". A hősugarak hullámhossza tehát hosszabb hét tízezred milliméternél - és megjegyezhetjük, hogy az egy mm-ig terjed. Ennél nagyobb hullámhosszak már ún. rádióhullámok. A fény elektromágneses sugárzás. Ebbe a csoportba tartozik a hő, az ibolyán túli, a rádió-, a röntgen- és még néhány más sugárzásfajta is. Közülük a vörösön inneni sugárzást bőrünk hősugárzásként érzékeli, de egyébként „vakok" vagyunk hozzá - szemünk nem látja őket.
Vissza