Fejér megye története az őskortól a honfoglalásig I/4.

Előszó

A római birodalom már hosszú idő óta tartó kapcsolatot tartott fenn Pannónia népeivel, melőtt Augustus és utódai Róma határát a Dunáig terjesztették ki. A köztársaságkori pénzek forgalma Fejér megye területén a fontosabb utak mellett a folyamatos déli összeköttetések bizonyítékai. A hódítás utáni években a délpannón törzsek megkísérelték lerázni az új uralmat, úgy látszik, ezekben a küzdelmekben a Fejér megyét lakó eraviscusok nem vették ki részüket. Magatartásukat nem annyira Róma iránti rokonszenvük vezethette, mint még meglevő függetlenségük. A római rokonszenvük vezethette, mint még meglevő függetlenségük. A római légiók ekkor még a provincia déli részében állomásoztak, Emona (Ljubjana), Poetovio (Ptuj) és valószínűleg Siscia (Sisak) táboraiban. Az északi területeket csak jóval később szállta meg egy-egy fontos stratégiai pontre előretolt segédcsapat. Környékünkön a legkorábbi állandó táborokat a kutatás Aquincum, Albertfalva és Gorsium területén tartja számon. Az I. század közepéig a római hatalom valószínűleg megelégedett a hódolt törzsek ellenőrzésével és a törzsi vezetőréteg megnyerésével. Ebben az időszakban szinte semmit nem változott a római pénzek forgalma a hódítást megelőző évtizedekhez viszonyítva, de a településekről teljességgel nélkülözzük az I. század első feléből való importárukat is (így az arezzoi terra sigillátákat). A vezetőréteg megnyerésében is a polgárjog adományozás még kivételesnek tekinthető. Területünkről eddig mindössze négy esetről tudunk a Iulius-Claudius családból származó császárok névadásaiból: C. Iulius-Macumarus (Gyuró), C. Iulius Cato (Inota), Iulia Secu... (Székesfehérváron talált, esetleg a környékről való). Claudius Cesor Intercisában előkerült, a környékről származó). Az eraviscus települések ebben az időszakban szinte változatlanul folytatták korábbi, a hódítás előtti életüket. Vissza