Fülszöveg
Az író vallomása új könyvéről
Az én nemzedékem a ferencjózsefi korban született, és a szocializmusba érkezett. Gyermekségünk idején lobban fel az első világégés tüze, valóban "nagy idők" tanúi s szereplői lettünk, ezért életünk akaratlanul is regény. Volt korszakom, midőn egyéni életet alig éltem, szinte teljesen hatalmába vett közéletünk drámája. Az életregény gyakorta önelemzés, ezt a feladatot azonban még távolinak látom, hatvanhárom esztendőmet, tekintve bármennyire is furcsának tetszik ez. Nem szeretnék adós maradni a belső csatatér képeivel, vergődéseim és viaskodásaim megvallásával. Egyelőre azonban a tegnap közéletének a drámája kívánkozott könyvbe, élmények, alakok és események nyomultak tudatomba. Ennek tulajdonítható, hogy a "Szabadcsapat"-ban keveset beszélek magamról, inkább a tűnt időt szeretném megóvni az eltűnéstől. A tegnap valóságát próbálom megörökíteni a tegnap legendáival szemben, a nagy hullámveréseket csakúgy, mint a két világháború között hazámra...
Tovább
Fülszöveg
Az író vallomása új könyvéről
Az én nemzedékem a ferencjózsefi korban született, és a szocializmusba érkezett. Gyermekségünk idején lobban fel az első világégés tüze, valóban "nagy idők" tanúi s szereplői lettünk, ezért életünk akaratlanul is regény. Volt korszakom, midőn egyéni életet alig éltem, szinte teljesen hatalmába vett közéletünk drámája. Az életregény gyakorta önelemzés, ezt a feladatot azonban még távolinak látom, hatvanhárom esztendőmet, tekintve bármennyire is furcsának tetszik ez. Nem szeretnék adós maradni a belső csatatér képeivel, vergődéseim és viaskodásaim megvallásával. Egyelőre azonban a tegnap közéletének a drámája kívánkozott könyvbe, élmények, alakok és események nyomultak tudatomba. Ennek tulajdonítható, hogy a "Szabadcsapat"-ban keveset beszélek magamról, inkább a tűnt időt szeretném megóvni az eltűnéstől. A tegnap valóságát próbálom megörökíteni a tegnap legendáival szemben, a nagy hullámveréseket csakúgy, mint a két világháború között hazámra terpeszkedő gyilkoló csendet. Mindennemű személyi indulat vagy él nélkül róttam soraimat, hiszen mindaz, amit ebben a könyvben megírok, immár történelem. Holtakat idézek, kiket ma is élőknek érzek, és élőkre fordul a szó, akik immár halottnak tekinthetők, mert kiestek az időből. S ha múltba fordulunk - akár tudományt mívelünk, akár regényt írunk -, a történelem szemével kell szerte tekintenünk.
Nem ok nélkül jelenik meg ma annyi és annyi életregény. Regényirodalmunk alig dolgozta fel a két világháború közötti korszakot, az írók pedig érzik a hiányát, és be szeretnék tölteni a légüres teret. Szerény munkám is regényciklus summáját óhajtja adni. "Ítélet alatt éltünk" - miként egy Csongrád megyei szegényparaszt mondotta a Tisza gátján hév nyári időben. Ezer s ezer gát, béklyó, a kevesek érdekében alkotott törvények tömege akadályozta, hogy teremtő hősökké növekedjenek mindazok, akik ilyennek indultak. Áldozatok, torzók és meghasonlottak tömege népesítette be ezt a szegény földet. Egy nép a maga életét akarta volna élni, és nem tehette. Hegyek mozdítására született hitek rokkantak meg, gyönyörű szándékok torzultak el, vagy futottak zátonyra. Egy önmagát túlélt társadalmi réteg a történetben szinte példátlan galádsággal és botorsággal tékozolta a nemzet értékeit. Regényalakokkal népesedett be az ország. Ennek a korszaknak igyekeztem műfajt teremteni.
Vissza