Nagy vállalkozások kora

Előszó

A kiegyezés kora
Aki ennek a korszaknak irodalmát tanulmányozza, érdekes fölfedezésre jut. Hiába keresi a kor szellemi támaszait, de annál inkább megtalálja ellenzékét. A szellemi ellenzék ebben a korszakban: maga a magyar irodalom. Akadtak, akik nyiltan, tudatosan folytatták a szellemi harcot, mint Tolnai vagy Kossuth, mások burkoltan vagy épen egészen önkénytelenül kerültek szembe a korszellemmel; olyan író sem hiányzik, aki gyógyíthatatlan sértődéssel kivonult belőle. Az ellenzékiségnek ez a sokfélűsége mutatja, hogy a szellem nem tudott együtthaladni a magyarságra kényszerített történelemmel. Az 1848-49-ben végbement belső felszabadulást a szellem nem tudta megtagadni.
A kiegyezés sokat dicsőített műve szomorú minősítést kapott irodalmunkban. Politikai szempontból talán vitatkozhatunk az 1867-es nagy elhatározás szükségszerűségéről, - két tényező azonban sohasem nyugodott bele ebbe a lépésbe: a szellem és a nép. Az Alföld színmagyar népe, midőn Kossuth Lajoshoz való hűségét törhetetlen szívóssággal kifejezte, ugyanazt cselekedte a maga módján, amit az irodalom. Egyikük sem fogadta el az uralkodó politika érvelését, hanem mélyből feltörő élményekkel ostromolta. Az elutasítás merev és egyöntetű volt, az uralkodó politikai erők azonban figyelembe sem vették; talán még sohasem szakadt el egymástól ennyire a közélet és az irodalom. Mindabban, amit a politika becsületes megoldásnak fémjelzett, a szellem társadalmi válságot és züllést látott. Az irodalom társadalmi megállapításai és vészjelei most éppen olyan bámulatraméltóan egyöntetűek, mint a század első felében. Vissza