Előszó
A matrózok munkája most érdekesebb, mint a csipkés hab és a színjátszó hullám. Összjátékuk pontos és hibátlan, mint a jó zenekaré. A manőver, a hajó lehorgonyzása úgy is hat, mint a nagy finálé,...
Tovább
Előszó
A matrózok munkája most érdekesebb, mint a csipkés hab és a színjátszó hullám. Összjátékuk pontos és hibátlan, mint a jó zenekaré. A manőver, a hajó lehorgonyzása úgy is hat, mint a nagy finálé, amit kifogástalan együttes játszik. Lecsapódnak a vasmacskák, a kötelek megfeszülnek a csigákon, a matrózok felegyenesednek, kész, lehullott a függöny.
Nem mindenki érezte így, de sokan. Martin Éva például, a magyar asszony, aki az ír mérnök mellett könyökölt a korláton, konzekvensen irigyelt mindenkit, aki a világ és az anyag egy darabjával ismerősebb, mint ő. Kertészeket és földmíveseket szokott figyelni, akiknek keze alá baráti megadással simul a lágy, barna föld. Pillanatnyilag a matrózokat nézte sárga féltékenységgel.
Mesteremberek, a mozdulatuk otthonos és öntudatlanul biztonságos, meghitt kézzel nyúlnak kötélhez, csigához, koronghoz. Műhelyük a hajó, az utas csak utas rajta. Benéz, mint vevő az asztaloshoz, aztán tovább kell mennie, hiába csábítja fák és pácok gyantás, szeszes szaga, hiába szereti lesni a gyalut és a surrogó körfűrészt.
- Mire várunk? - kérdezte valaki és hárman is felelték készségesen, hogy a rendőrségre, útlevélvizsgálat a hajón, ott jön ni, az a mótoros, a próféta zöld zászlajával az orrán...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal