Fehérvonat

Előszó

Vannak írások amelyek megjelenésük percében hírnevet biztosítanak írójuknak, mivelhogy teljesen kielégítik azokat az igényeket, amelyeket a társadalmi hatások formálnak ki az olvasóban. Ilyen mű V. Panova regényterjedelmű elbeszélése is, amelynek fordítása „Fehérvonat" címmel kerül most a magyar közönséghez. Mikor ennek a történetnek nyolcvan oldalt kitevő első része ez év januárjában megjelent a moszkvai „Znamja" (Zászló) című irodalmi folyóirat hasábjain, az addig ismeretlen írónő egyszeriben az irodalmi érdeklődés központjába került. írók vitáztak róla, olvasók lelkesedtek érte, holott akkor még nem is ismerték az egészet. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy itt a maga nemében rendkívüli teljesítményről van szó. Valóban: Panova elbeszélése sajátos remekműve az egyre növekedő lendületű szovjet irodalomnak. Szinte klasszikus mintaképe a realista stílusnak. Meséje, szerkezete egységbe fogott és áttekinthető. Egy meghatározott kis kört szemlél - egy katonai kórházvonat alkalmi együttesét - és e kis világ tényein keresztül a széles-társadalom tényeit, összefüggéseit és törekvéseit ábrázolja. A háborús epizódon keresztül nemcsak a háborút érzékelteti, hanem a háborúelőtti esztendőket is, sőt a háborúra elkövetkezendő békés világ lehetőségeit is. Teszi pedig ezt a legtárgyilagosabb és legközvetlenebb hangon. Panova stílusa úgyszólván jelzőtlen írásmodor: a színeket az elbeszélt tények és nem az elbeszélésmód sajátosságai adják. Vissza

Fülszöveg

Egy kórházvonat különös világát jeleníti meg az író. Az életszagú csendbe, - melyet csak a kerekek monoton csattogása s olykor a front fegyverzaja rebbent szét, - e mélységes csendben betegek élnek és orvosok, haldoklók és új életre készülő lábadozók, hősök, akik a műtőkés békés fegyverével hadakoznak a halál ellen és köznapi emberek, akiket legyűrt a félelem, akik nyomorékon, betegen elveszítették a jövőbe vetett hitüket.
És itt kapcsolódik be az író az orosz regényírás klasszikus hagyományaiba: csodálatos gazdagsággal vonultatja el előttünk hőseit, akik ifjúságukról, szerelmükről, munkájukról és vágyaikról vallanak és e vallomások finom vonásaiból a mai orosz élet lenyűgöző freskója rázódik össze.
Háborús regény ez? Nem. A front a Szovjetoroszországra rázúduló veszedelem csak mesterien felvázolt háttér, melyből élesen és életteljesen emelkedik a békés, dolgozó ember, aki fegyvert ragad ugyan, ha rákényszerítik a harcot, de akkor adja át igazán önmagát, ha igazi törvényét, a szeretet és alkotás parancsát követi. Vissza