Fehérváry Ferenc

Előszó

Fehérváry Ferenc tudósító volt. Egykori szóhasználattal a mezőgazdaságért felelős tudósító. Járta a vidéket, hozta a fotóriportokat az ország minden részéből. Több mint harminc esztendeig. Nevét a nagyközönség alig ismerte, ám szakmai berkekben a legjobb tudósítók között emlegették, már ha emlegették nagyritkán. Lelkiismeretes, megbízható és szorgalmas, mondták róla. Hivatásának mestere. Az volt-e vajon? Vagy talán több is annál? A kérdésre fényképei egyértelmű választ adnak. Ma már nehezen tagadható: maradandót alkotott. Egy nehéz kor hiteles lenyomatát hagyta ránk. Nemcsak látta, rögzítette a falu köznapjait, ünnepeit, a paraszti munka fáradalmait, hanem érzékenyen meg is élte. S hogy mindezt csak utólag állapítjuk meg, annak egyszerű az oka: a hírügynökségi tudósító a legkiszolgáltatottabb fotóriporter; műveinek sorsa a sajtótól függ. A szerkesztőségek ugyanis nem a fotográfiai értékekre, hanem csak az időszerű hírekre voltak vevők. Akkoriban pedig, jól tudjuk, a lapokat csupán a szocialista mezőgazdaság sikerei, a növekvő termelési eredmények, a virágzó szövetkezetek szakadatlan fejlődése, az örvendetesen javuló életszínvonal kellett, hogy érdekelje. Az emberi pillanatok ritkán. Fehérváry Ferenc pedig éppen ezek megörökítésének volt a mestere. Ezért életművének java, emlékezetes fényképeinek sora nem a fotográfiai köztudatban kapott helyet, hanem az archívumban (számos jelentős pályatársa műveivel együtt), jobb sorsra várva, majdnem reménytelenül. Habár fotográfiai elképzeléseiről jóformán semmi sem tudható, mert sohasem kérdezték felőle, annyit bizton állíthatunk: fényképeit nem a vak véletlen szülte. Számos jel bizonyítja, hogy tudatos alkotó volt, aki szenvedélyesen szerette a munkáját. Otthonosan mozgott a falusi közegben (ami természetes, hiszen onnan származott, odakötötték emlékei), és biztos érzékkel rögzítette a jelentős események mellett az élet apró rezdüléseit is. Felvételei oly keresetlenül egyszerűek, mintha Radnóti Miklós soraira rímelnének: „Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít / Nézd a világ apró rebbenéseit." Ennek a mindenre figyelő tekintetnek köszönhetjük az album legemlékezetesebb felvételeit. Nem sorsfordító pillanatokról szólnak ezek a fényképek, hanem olyan lényeges semmiségekről, melyből az ember élete áll születésétől haláláig; s talán ezért érintenek meg bennünket évtizedek múltán is. Vissza