Fehérjedús étrend szerepe a műtéti előkészítésben és utókezelésben

Előszó

Minden gyógyító tevékenység célja a betegség, vagy következményeinek orvoslása. Napjainkban is a betegségek jelentős százaléka csak műtéti beavatkozással gyógyítható. Az operatív terápia a szerv vagy szervrendszer funkcióit az anatómiai állapot megváltoztatásával javítja és rendszerint tartós vagy végleges javulásra vezet. A rohamosan fejlődő sebészét egyre inkább igényli az őt segítő társszakmák tevékenységének fejlődését /anastesiológia, immunológia, dietetika/. Dietoterápiával növelhető a beteg teherbírása, csökkenthető a műtéti kockázat és fokozható a műtét utáni szak sikeressége. A műtéti teherbírás alapfeltétele, hogy a beteg a legjobb általános állapotban kerüljön a műtétre, és ezt az állapotot fenntartsuk. A szervezetnek mindenkor az adott állapotától függően meghatározott igénye van az egyes tápanyagokból, ennek kielégítése a korszerű dietoterápia feladata. A pozitív diétás szemlélet szükségessé teszi az egyes tápanyagok qualitativ és quantitativ vizsgálatát és biztosítását az adott állapotnak megfelelően. Ehhez mindig egyénileg kell elbírálni a beteg aktuális tápláltsági állapotát, ami felmérhető a kórelőzményékből, a műtét előtti tápláltság fokából, a kórfolyamat pontos elemzéséből, a betegség sajátosságaiból, lefolyásából, időtartamából. Lerich nevezte először a műtétből eredő ártalmat "postoperativ betegségnek". Megállapította, hogy minden műtét az egész szervezet egyensúlyának zavarához vezet. A diéta célja az anyagcserezavar nagyságának csökkentése - minél előbbi megszüntetése, segítve ezzel a sebész gyógyító munkáját. Vissza