Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Előszó

Részlet:
"Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér. A fehéret speciel ki nem állhatom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál... Sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ami ugyanaz. Megfájdul tőle valami közvetlenül a hasam fölött, vagy a hasamban, nem is tudom, amitől muszáj felülnöm a fék nélküli, tiszta roncs robogómra (mikor fogom végre megcsináltatni?), és cél nélkül járom az utcákat, közben jól belenézek minden lány szemébe, mert csakis így lehetek benne biztos, hogy nem vagyok egyedül. Ha valamelyik lány visszanéz rám, akkor létezem.
Miért vagyok ilyen? Kiborulok. Nem bírom az egyedüllétet. Szükségem van... hogy mire, azt én sem tudom. Rohadt egy dolog! Viszont van egy iPodom. Igen, mert amikor elindulsz, és tudod, hogy a suliban porízű és aszfaltízű nap vár rád, és utána is csupa merő dögunalom: a lecke, a szüleid, a kutya, és aztán újra elölről, amíg csak ásó, kapa, nagyharang el nem választ, hát tényleg nincs más menekvés, mint a megfelelő zenei aláfestés. Belemélyeszted a fülhallgatót a füledbe, és egy másik dimenzióba jutsz. Belépsz a megfelelő színű hangulatba. Ha szerelmes akarok lenni: melodikus rock. Ha energiára van szükségem: színtiszta, kőkemény metál. Ha fel akarok dobódni, rap meg egyéb vadságok, főleg vaskos trágárságok. Így nem maradok egyedül, azaz fehéren. Velem van valaki, aki színt ad a napnak." Vissza

Fülszöveg

A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak Is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeret-ébresztő hatással van diákjaira, Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével?
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér - a harmincas éveinek elején járó középiskolai tanár, Alessandro D'Avenia első regénye - az elmúlt év talán legnagyobb könyvsikere volt Olaszországban, és tucatnyi nyelvre lefordították már. Megható, de egy cseppet sem érzelgős, könnyű, de egy cseppet sem súlytalan mű - nagyszerű olvasmány. Vissza