Pártusország és népe

Előszó

Részlet:
I. A párthusok eredete, párthus-szkítha rokonság. Arsakes és a párthus birodalom megalapítása.
A párthusok hazája Iránnak azon vidéke volt, melyet keleten Margiána és Ária, északon Hyrkánia, nyugaton Média, vdélen pedig Karmánia határolt, tehát a mai Khorosszán. Ez a vidék kicsi, terméketlen, és állandóan ki volt szolgáltatva az ázsiai népek támadásainak. Ennek ellenére századokon át itt laktak a párthusok, akikről az ókorban az volt az általános hagyomány, hogy szkítha földről vándoroltak Párthiába, s nevük szkítha nyelven kivándorlót jelent. A párthusok neve a Darius-feliratokban Parthava formában fordul elő, mely egyaránt jelentette az országot és az ország lakosait, s a görög alakok mind a Parthava szó változatai. A Parthava szó etimológiája ma még problematikus. Egyesek az óperzsa parthu-ból származtatják, s az ebből képezett partheu - parthova harcost, királyt, fejedelmet, mások szerint kivándorlót, átköltözött jelent, míg Eugen Wilhelm Parhavát a parthu szó patronymicumának tartja, s a szanszkrit prithu gyökérből vezeti le.
A párthusok eredetére vonatkozólag Arrianos azt mondja, hogy Sesostris egyiptomi király idejében vándoroltak ki őshazájukból, Szkíthíóból. E szerint szerint a párthusok eredete Szkíthiában keresendő, tehát a turáni kultúrkörbe tartoztak, és nem irániak voltak. Kétségtelen ugyan, hogy a királyi család és a nemesek idővel az erős perzsa hatás következtében szokásaikban, viseletükben és életmódjukban elhagyták a turáni jelleget, de ennek ellenére nincs kételkedni a párthus-szkitha rokonságban. Bizonyítja ezt a turániakat annyira jellemző életmód, amit a párthusokról is feljegyeztek. A szabad párthus mindig lovon járt, azon ment lakomára, azon intézte köz- és magánügyeit, úgyszólván egész életét azon élte le: Equis omni tempore vectantur: illis bella, illis convivia, illis publica ac privata officia obeunt; super illos ire, consistere, mercari, colloqui. Hoc denique discrimen inter servos liberosque est, quod servi pedibus, liberi non nisi equis incedunt. - Ugyanilyen rajzot olvashatunk Ammianus Marcellinusnál a húnokról, akik még aludni is tudtak lovaikon: Ex ipsis (sc. equis) quivis in hac natione pernax et perdius emit et vendit cibumque sumit et potum el inclinatus cervici angustae iumenti, in altum soporem ad uque varietaem effunditur sommiorum (31, 2, 6). Vissza