Fehér kövecskék

Fülszöveg

„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és új nevet, melyet senki sem tud, csak az, aki kapja." (Jel. 2,17)
A múlt történéseit a folyamatos emlékezés teszi elevenné. Lehetnek azok akár dicső győzelmek, bátor tettek, hősies küzdelmek vagy legendás személyiségek, emberi nagyságok, kiválóságok, alkotások, emlékhelyek, események, vagy lehetnek azok akár kudarcok, vereségek, értelmetlen vagy érthetetlen veszteségek, fájdalmak, a gyűlölet, a meg nem bocsátás, az irigység, a nyereségvágy az emberi gonoszság cselekedetei, gyilkosságok, kivégzések; népirtások, kegyetlenségek. A folyamatos emlékezés teszi valamennyit vagy büszke példává, vagy szégyenteljes emlékképpé. Ha dicsőséges a történés, akkor legyen az a jelen és a jövő embere számára elismerést, főhajtást kiváltó, ha gyűlöletes, és szégyenteljes, akkor legyen figyelmeztetés minden ember számára, hogy ez soha többet ne fordulhasson élő, soha többé ne történhessen meg!
Ez a könyv az emberiség legnagyobb szégyenfoltjára, a zsidók tömeges, előre kitervelt, aljas szándékból elkövetett kegyetlen kiirtására, a soára, vagy másképpen a holokausztra hívja fel az olvasok, a pedagógusok figyelmét és igyekszik segíteni őket abban, hogy a megemlékezéseken hitelesen közvetítsék minden tisztességes és igaz embernek a kirekesztés, a gyűlöletkeltés elleni határozott kiállását! Emlékezni pedig kell, írja Elie Wiesel is egy levelében a lubavicsi rebbének. Ha nem tesszük, a múltunkat tagadjuk meg, a jelenünket és a jövőnket csapjuk be.
(A szerkesztő) Vissza