Fülszöveg
A szerző kötetében arra keresi a választ, hogy a felvilágosodás és reformkori magyar sajtó milyen módon közvetítette a neveléssel kapcsolatos új eszméket, elveket, a külföldi és hazai törekvéseket olvasóinak, hogyan járult hozzá az eszmék népszerűsítéséhez, hogyan próbálta meg a tájékoztatni és befolyásolni az olvasókat és az oktatásügy döntéshozóit egyes kérdésekben.
A mű három részre tagolódik. Az első rész a lapokkal és olvasóival foglalkozik, a második rész az iskolai újságolvasásnak, mint tantárgynak a vizsgálatára, valamint a szerkesztők, az iskolák tanárai, diákjai, valamint a korabeli sajtó viszonyának bemutatására vállalkozik. A könyv harmadik, legterjedelmesebb része, a sajtó tükrében mutatja be azokat a nevelésügyi témákat és tárgyakat, és az ezek kapcsán a magyarországi sajtóban megjelenő ismertetéseket, véleményeket, sajtóvitákat, melyeket a korszakban kiemelten fontos kérdésekként tartottak számon. Szól a külföldi pedagógiai törekvések hazai sajtóvisszhangjáról, a...
Tovább
Fülszöveg
A szerző kötetében arra keresi a választ, hogy a felvilágosodás és reformkori magyar sajtó milyen módon közvetítette a neveléssel kapcsolatos új eszméket, elveket, a külföldi és hazai törekvéseket olvasóinak, hogyan járult hozzá az eszmék népszerűsítéséhez, hogyan próbálta meg a tájékoztatni és befolyásolni az olvasókat és az oktatásügy döntéshozóit egyes kérdésekben.
A mű három részre tagolódik. Az első rész a lapokkal és olvasóival foglalkozik, a második rész az iskolai újságolvasásnak, mint tantárgynak a vizsgálatára, valamint a szerkesztők, az iskolák tanárai, diákjai, valamint a korabeli sajtó viszonyának bemutatására vállalkozik. A könyv harmadik, legterjedelmesebb része, a sajtó tükrében mutatja be azokat a nevelésügyi témákat és tárgyakat, és az ezek kapcsán a magyarországi sajtóban megjelenő ismertetéseket, véleményeket, sajtóvitákat, melyeket a korszakban kiemelten fontos kérdésekként tartottak számon. Szól a külföldi pedagógiai törekvések hazai sajtóvisszhangjáról, a magyar szerzők pedagógiai műveiről szóló kritikákról. A magyar nyelv iskolai oktatása, és az oktatás magyar nyelvűségének kérdéskörét tárgyaló fejezetben azt az ellentmondásos folyamatot, hosszú küzdelmet követheti nyomon az olvasó a sajtóközlemények tükrében, mely 1844-ben, a magyar oktatási nyelv törvénybe iktatásával, sikerrel végződött. Egy másik hasonlóan fontos, és a korabeli sajtóban sűrűn megjelenő kérdés, a nők művelődése, a leányok nevelése volt. A leánynevelés körül kialakult nézetek változásához, és a gyakorlati eredmények megszületéséhez nagymértékben hozzájárult a sajtó is, mely hetven évig állandóan napirenden tartotta a nőnevelés kérdését, alakítva a közvéleményt, vitára késztetve a szakembereket, formálva a törvényhozók nézeteit. Míg a közép- és felsőoktatással kevesebbet foglalkozott, a kisdedóvás, a népoktatás és a szakoktatás kérdéseit, a tankönyv- és gyermekkönyvkiadás problémakörét az egész korszakon át folyamatosan napirenden tartotta a korabeli sajtó. Az e témakörökről szóló fejezetek számos új adattal gazdagítják, és sok esetben új megvilágításba helyezik a szakirodalom által korábban felvázolt képet.
A szerző új művével bizonyítja, hogy a magyar nevelésügy múltjának eddig figyelemre sem méltatott titkai, egy eddig kevéssé kiaknázott forráscsoport, a sajtóközlemények feldolgozása nyomán mélyebben megismerhetővé válnak, de csakis azok számára, akik e nehezen hozzáférhető, hosszadalmas és fáradságos munkával feltárható források történeti értékét felismerik és elismerik, és akik az apró, sokszor jelentéktelennek látszó részletekre is kiterjedő figyelemmel, de főleg a tények iránti alázattal közelítenek hozzájuk.
Vissza