Fehér hunok nyomában Ázsia szívében

Előszó

Caput Nili Quaerere - „a Nílus forrását keresni" -, ezt a kifejezést használták a XVIII. század végétől a lehetetlen vállalkozásokra, kissé gúnyos módon, de alapvetően találóan. A Francia Tudományos Akadémia akkoriban eleve kizárt a támogatások köréből három témát: a perpetuum mobile megalkotását, Atlantisz felkutatását és a Nílus forrásának keresését. A Brit Királyi Földrajzi Társaság azonban szkeptikusan, de fogékony maradt a „megoldhatatlan" probléma iránt. Ugyanis a Nílus forrásának kérdése - egyébként mindmáig - tudományos viták középpontjában áll. A Kék-Nílusról viszonylag kevés vita van: az Etiópfelföldön megtalálták a forrását, a Tana-tavat és az azt tápláló fő forrást, illetve később feltárták vízgyűjtő rendszerét is. Azonban a jelentősebb Fehér-Nílussal más a helyzet: északról Szudán áthatolhatatlan vidéke (a gyilkos Szudd-mocsarak), keletről a vad maszáj, turkana és egyéb törzsek, a szuahéli partvidék rabszolga-kereskedői álltak a felfedezők útjába, nyugatról a Kongó-vidék őserdei, a Viktória-tó mentén a Buganda Királyság és egyéb harcias törzsek; mindenütt mostoha egészségügyi és terepviszonyok, harcok, járványok, vadállatok. Hérodotosz és egyes bennszülöttek meséi nyomán sokan úgy vélték, a Nílusnak nincs is forrása, mert egy tóból ered, amit utóbb a nagy Nyaszának, azaz szuahéli nyelven „a Tó"-nak neveztek és beltengernek hittek a XIX. század második feléig. Ekkor léptek első ízben fehér utazók Kelet-Afrika belsejébe, bár a kontinensrész viszonylagos feltárása is csak Teleki Sámuel és H. M. Stanley századvégi felfedezéseivel fejeződött be.
Mindenesetre a XIX. század végén úgy tűnt, hogy John Hanning Speke először Richárd Burton oldalán (1858) sikertelenül, majd James Augustus Grant társaságában (1860-63) mégis felfedezte a „lehetetlent", és rámutatott az általa felfedezett Viktória-tóra, illetve az abból kiömlő Ripon-vízesésre, amelyet Ugandában azóta is a Nílus forrásaként mutogatnak. Szenzáció volt. így dőlnek meg a tudományos tabuk és megdönthetetlen hitt tézisek. Vissza