A 100 éves Mezőgazdasági Múzeum

Előszó

Mezőgazdasági Múzeumunk egyetlen a budapesti múzeumok között, amelyet a köznyelv általában nem a nevén emleget, hanem úgy, hogy Vajdahunyad vára. Érthető ez a ráragadt név, mert ha a Hősök tere felől közelítjük meg, már a hídra lépve olyan meglepő látvány tárul elénk, ami Európa palotaépítészetéről évszázadok alatt hagyományozódott és rögzült meseszerűséget kedvelő tudatunkba: a tó vizében tükröződő várkastély és egy pompás palota. Mi sem természetesebb, mint hogy a névadásban ez a látvány, s nem a rendeltetés vált mérvadóvá. Mikor és hogyan készült a Vajdahunyadvár? A válaszokból kibontakozik a magyar történelem és Budapest európai fővárossá válásának története, a száz évvel ezelőtti építészeti stílus, az akkori közhangulat és alkotólendület.
Kezdjük a helyszínnel! A Városliget és környezete kétszáz évvel ezelőtt mocsaras, ligetes terület volt, ahol a Duna vize áradások idején lerövidítette dél felé irányuló útját, s évezredek alatt homokbuckákat, változó nagyságú tavakat hagyott maga után. Ekkor fővárosunk még csak három góc körül vegetált, noha mindegyik kétezer esztendős múlttal rendelkezett: Buda ült a Várhegyen mint középkori alapítású királyi palota és polgárváros, északon Óbuda mint királynői birtokon és egy római város romjain újratelepült parasztvároska és végül Pest, a rohamosan fejlődő kereskedelmi központ, amelynek évezredes révátkelőhelyére irányultak kelet felől az országutak, a későbbi sugárirányú főutak. Pest város a XIX. század végén felgyorsuló fejlődése és a zsúfolt városban lakó polgárok természeti környezete iránti igénye eredményezte, hogy a ligetes, tavas terület, akkori nevén a Városerdő, közel száz esztendős használata és fejlesztése következtében pihenőparkká alakult. Vissza