| Úgy nyílott föl velem anyám forró öle, | 9 |
| Bent a bő szenteltvíz szemem közé löttyent, | 10 |
| Messziről zümmögtek sárga cséplőgépek | 11 |
| Úgy jöttek felénk a fehér s tarka házak, | 12 |
| Hosszú őszt ígért a füles kalendárjom, | 13 |
| Apámat szombaton szép cipóval várta, | 14 |
| Velük sok volt a baj, mert Báics, a gazda, | 15 |
| Rozi néném reggel mindig kávét evett, | 16 |
| Édesanyja, az én vak, jó öreganyám, | 17 |
| Kétoldalt csörgött a kukoricatábla, | 18 |
| Két szepegő bátyám ott várt ránk a réten; | 19 |
| Mindenszentek napján már jégvirág nyílott, | 20 |
| Megőszült, elnémult, fölpuffadt a nádas, | 21 |
| Karácsonytájt anyánk már csak málét sütött, | 22 |
| Ajtóink hóvihar hordta be reggelre, | 23 |
| Jóska bácsi, az ács szegelt kis koporsót, | 24 |
| ... Aztán petyhüdt szárnnyal útjuk berepülte, | 25 |
| Föltűnt a földkupac, megállt a két legény, | 26 |
| "Születés, koplalás, betegség, temetés..." | 27 |
| Éjjel szakajtót font, nádat vágott nappal, | 28 |
| Míg így játszott velük a könnyű képzelet, | 29 |
| Baljában kis edény kukoricát rázott, | 30 |
| Szúrós asszonyszemek lestek ki az útra, | 31 |
| Anyánk mind eladta pehelyszép vákosát, | 32 |
| Télidőben, egyszál vékony ruhában, | 33 |
| Nyúlcsapást kísértünk a végtelen rónán, | 34 |
| Kemencére került elázott kis gúnyánk, | 35 |
| Aztán fölénk hajolt, két szemem lehunytam, | 36 |
| Fal tövébe ültem hűvös tavaszreggel, | 37 |
| Ritkábban kacagtam, oda visszavágytam, | 38 |
| Ott, a soron, nem volt jobbik pajtás nála, | 39 |
| Nyeszlett, ócska széken álmodott a gúnya, | 40 |
| Apám tüzet rakott kukricaszárból, | 41 |
| Két bátyám elillant. Magamra maradtam. | 42 |
| Két szememre mélyedt szeme tiszta fénye, | 43 |
| Megnyúltak az esték, s alacsony kapunkon, | 44 |
| Elsőnek a vén csősz, Imre bácsi jött e, | 45 |
| Szép volt mégis, hogyha egybegyűlt a banda; | 46 |
| Titkot hozott egyszer, késő téli estén | 47 |
| Gyereknek jobban fáj, amit el nem érhet, | 48 |
| Apámat a könyvön elnyomta az álom, | 49 |
| Odavett az ágyra, könyveimmel együtt. | 50 |
| Hiába is lesték, estig elleshették: | 51 |
| Messzi iskolába jártak cimborái. | 52 |
| Írni hogyha nem is tudott énekelni. | 53 |
| Kísérő házfalak, titkok, utcasarkok... | 54 |
| Mögöttem lány nevet. Elém labda pottyan, | 55 |
| Nádas ing a szélben. Zsombékos fenyeget. | 56 |
| Utánam nyúl a kert, s a görbe téglafal | 57 |
| "Hol jártál? Merre vagy?" - nem kérdez senki sem, | 58 |
| Olyan szelíd volt minden ébredésem | 59 |
| Napszámos-felhők rongyos nagykabátján | 60 |
| Az egészben mégis az volt tán a legszebb, | 61 |
| Megcsodáltam a csupa tett, parányi hangyát: | 62 |
| Itt, ahol földhöz lapul minden | 63 |
| Álmot keltő nem volt más a tájon, | 64 |
| Árva dűlőutak csaltak volna messze, | 65 |
| Távol szekér porzott a tájon, | 66 |
| És emlékszem még egy látomásra: | 67 |
| Tengeri: nyúl és sün bújtatója nappal. | 68 |
| Tündér látomások - hengergő harangszó! | 69 |
| Dűlőnyire, mégis lélekhossznyi távol, | 70 |
| A szerző utószava | 71 |
Folytatás Microsoft-tal