Fehér ember a lyukban

Fülszöveg

Coober Pedy a világ végén van. Vagy éppen a világunk közepén. Valós-valószínűtlen vidék ez, Ausztrália "vadnyugata", ahol tonnaszámra búvik meg az opál a föld alatt, s ahol a kincsvadászat és a meggazdagodás lehetőségének bűvöletében több mint negyven náció él együtt. Akad köztük egykori ötvenhatos hős, volt ávós, a szerelemtől megégett ukrán férfi, vietnami veterán, SS-közlegény, osztrák kispolgár, görög kalandor... Mind ismeri egymást, mind történeteket cipel ide magával. Mindannyian kerestek valamit. Szöktek a múltjuk, az életük, a magányuk, a csődjeik vagy éppen önmaguk elől, hogy megérkezvén erre a helyre, kijelölt sorsukat hátrahagyva, otthonra és abszolút szabadságra találjanak a kietlen, vörös sivatag kellős közepén. Róluk szól ez a könyv. Lehetetlen eldönteni, hogy amit olvasunk, az valóban megtörtént-e vagy a szerző fantáziájának szüleménye, a vaskos realitás természetes módon elegyedik az abszurditással és a mítoszokkal. Coober Pedy önmagában is annyira szürreális, hogy semmin sem szabad meglepődnie: egy ember könnyen a levegőbe emelkedhet, vagy felpattanhat akár halálos ágyáról is, hogy bevágjon egy jó adag kengurupörköltet, s mi olvasók ezt, ahogy haladunk előre a fejezetekben, egyre inkább hajlamosak vagyunk elhinni. A mozgató erő az opál, ez a varázsos, ezerszínű kő, amelynek egyes példányai többet érnek, mint a gyémánt. Ezért már érdemes élni, érdemes szenvedni. Lengyel Nagy Anna - akit évtizedeken át sugárzott rádiós sorozata, az Embermesék tett ismertté - hónapokig együtt élt, együtt bányászott és kocsmázott a település lakóival. Egy magyar nő, aki kőkemény férfitörténeteket írt e világvégi emberekről. Ez a különös, izgalmas könyv a mindenki által áhított szabadság levegőjét kínálja az olvasónak, aki nemcsak az egzotikumot találja meg benne, hanem könnyen szembesülhet saját mély, sokszor elfojtott vágyaival is.
"Amíg kincs lesz, kincskeresők is lesznek. Az opál mágnesként vonzza őket. A szemük mohón fürkészi azt a hajdan felszínen rekedt, majd opálszilánkká kristályosodott vízcseppet, az úszókövet, ami talán segít jelezni, mit bújtat a mély... Nekiindulnak mind: a megszállottak, a kalandorok, az őrültek, hogy száz és százezer köbméter föld megforgatása árán rábukkanjanak arra a vékonyka érre, amely életük szerencséjét rejti...
Akárkik is legyenek, a gazdagság ígérete hajtja őket...
Végül mind rájön,hogy tévedett: nem a kincs megtalálása az igazi jutalom, hanem valami egészen más: az odavezető út, a keresés, a föld mélyébe való behatolás fölülmúlhatatlan, páratlan izgalma" Vissza