Előszó
Az ifjú Dosztojevszkij
Négy novellát tartalmaz ez a kötet, mind a négy a negyvenes években keletkezett, a nagy sikert aratott "Szegény emberek" megjelenése után, közvetlenül a Petrasevszkij-féle összeesküvés előtt. Húsz egynéhány éves volt ekkor Dosztojevszkij, aki nem sokkal előbb lépett ki a katonai szolgálatból, hogy életét teljesen az irodalomnak szentelhesse.
Az ifjú Dosztojevszkij! Pétervárott sétál a Néva partján és énekel a boldogságtól, mert tele van a szive örömmel és szeretettel (mint ahogyan minden ember énekel, ha boldog, írja a "Fehér éjszakák"-ban), ha odalépnél és azt mondanád neki:
- Egy szegény diáknak meg kell ölnie egy öregasszonyt, hogy jót cselekedhessen!
vagy:
- Egy szent sztarecnek le kell borulnia egy apagyilkos előtt, mert ilyen ez a társadalom, ez a világ, amelyben élünk -
reádnézne és nem értene, vagy mosolyogna és tovább menne. Köröskörül nagy és sötét tragédiák játszódnak le, szentek és gonosztevők élnek közöttünk, és ő fiatal, jókedvű, erős - és énekel. Még nem gondol Raszkolnyikovra és a Karamazov-fivérekre és még kevésbbé arra, hogy nemsokára a vesztőhelyre jut, ahonnan csak Isten csodája menti meg.
Valóban különös, mintha csak hivatása lett volna a cári Oroszországnak, hogy a lángszavú prófétákat, akik egy apostol igéivel hirdetik az új világ eljövetelét, elsöpörje a reakció útjából. Ugyanabban az évben, öt hónappal később, hogy Petőfi életét oltották ki az orosz deszpócia fegyverei, ki tudja, talán véletlenül ugyanazok a katonák szegzik Dosztojevszkij mellének puskájuk csövét.
Dosztojevszkij életében ez a nap a fordulópont.
Vissza