Tavaszi szél vizet áraszt...

Előszó

Ez a könyv első darabja kíván lenni annak a néprajzi sorozatnak, amely nem kifejezetten a hagyományos értelemben vett kutatásokat vállalja fel, hiszen ezt a nagy elődök már jórészt megtették, hanem a kutatásokból olyan általános érvényű gondolatokat próbál újraéleszteni, amelyek egy hajdani világ szellemi és lelki gazdagságát sugározhatják át mai életünkbe. Mindjárt feltűnhet, hogy a vizsgált falvak nem alkotnak önálló földrajzi egységet. Ez azért van így, mert célom nem egy vidék teljes néprajzi anyagának felgyűjtése volt, hanem az, hogy összefüggéseket keressek a már félig elfeledett ŐSHAGYOMÁNYUNK és a még ma is élő népszokások között. Azért lett a húsvét a kutatás témája, mert jóllehet ősi hitvilágunk nyomait még egy-két helyen fellelhetjük (népmesék, szőttesek, népdalok), mégis a húsvét az egyik olyan jellegzetes része a hagyományunknak, ahol szellemi és tárgyi emlékek bőven állnak rendelkezésre. De vajon meddig még!? Nagyszüleinkben még élt a régi korok emléke, ők még művelték népszokásainkat, ami csak nekünk "népszokás", nekik az élet szerves része. Gyermekeink most vannak abban a korban, hogy hagyományainkat megtanulják, ők még nem késtek el semmivel. Mindezekből kitűnik, hogy-a mi generációnknál szakadt meg a folyamat. Ez persze vidékenként változik, a szatmári, beregi falvakban legalábbis így van. Mi vagyunk a hiányzó láncszem. Ha most nem lépünk, természetes úton soha nem lehet folytatni a hagyományt. Ez a könyv talán segítséget nyújthat a kezdő lépések megtételéhez. Vissza