Fegyverbarátunk a Koreai Néphadsereg

Előszó

Lehetetlen egy velünk azonos úton járó testvéri ország népének mai életéről, fegyveres erőinek a szocialista vívmányokat elszántan védelmező bátor helytállásáról valamennyire is hűséges képet festeni a távolabbi és a közelebbi múlt ismerete nélkül. A jelen, még inkább a jövő nagy kérdései valamilyen módon szorosan kötődnek a história legmélyebb gyökereihez, a régmúlt népi felkeléseinek ma is bőven buzgó forrásaihoz. A szocialista világrendszer távol-keleti posztján őrt álló Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói, hivatásos és sorkatonái e kiapadhatatlan forrásokból merítenek újabb erőt nehéz és felelősségteljes feladataik teljesítéséhez. Gyakran hivatkozunk arra, hogy a magyar és a koreai nép történelmében sok a hasonlóság. És ebben nincs semmi túlzás. Mindkét nép évszázadokig viaskodott a földjére be-betörő idegen hódítókkal. Rövidebb-hosszabb lélegzetvételnyi szüneteket leszámítva, állandóan hadat kellett viselniük puszta fennmaradásukért, önálló államiságuk megvédéséért, nemzeti létükért, súlyos véráldozatok árán megszerzett függetlenségükért és szabadságukért. Amiként hazánkat sújtották a tatár- és törökdúlás pusztításai, az „üde hajnal országának" népét ugyanígy sanyargatták, fosztogatták a mongol és a mandzsu hordák, újabb szenvedéseket zúdítottak reá a sűrűn fellángoló belháborúk, majd a japán és az amerikai gyarmatosítók terjeszkedési törekvései. Vissza