Nők Lapja 1957. április 4.

Előszó

Részlet a lapból:

Marika él!

Tizenhárom évvel ezelőtt történt, egy pesti kórházban. A »nővér« (ragyogó fiatalasszony, a férjét a nyilasok elvitték, ő azonban megmenekült egy hamis igazolvány és egy orvos segítségével) munkába állt. Ebben a kórházban volt akkor egy gyermekosztály, ahol nemcsak beteg gyermekeket ápoltak, hanem titokban olyanokat is, akiknek szüleit a fasiszták börtönbe, vagy haláltáborokba hurcolták. A »nővér« tudta ezt, sőt azt is, hogy huga kislánya, a tizenegy hónapos Marika is itt van.
Kint a folyosókon nővérek, orvosok szaladgáltak, rémülten suttogtak s a kórházudvar sarkából fegyverropogás hallatszott fel. Kitől kérdezzen? Hol keresse a kislányt? Nem volt hivatásos ápolónő, félt, hogy felfedezik. Egyik nap döbbenetes látvány tárult elé a kórház udvarán. Halott kisgyermekek egy halomban. Már mind mozdulatlan és hideg. Azaz, hogy egy megmozdult. Kis rongygombolyag, sárga, sápadt hangú. A »nővér« megfordult, felszaladt a szobájába, bőröndjét vattával kibélelte, egy ollóval kis lyukakat szúrt rajta és rohant vissza az udvarra. Senki sem vett észre semmit. Azt sem, hogy a csecsemőosztályról eltűnt egy dudlisüveg, hogy egy termosznyi tejjel kevesebb lett a gyerekek vacsoraadagja, senki nem látta, hogy a »nővér« levetette a fehér köpenyt és civil ruhában, kezében bőrönddel eltávozott.
A bőrönd tartalma itt áll most előttem. Vissza