A velünk élő ókor

Előszó

Köztudomású, hogy minden európai nemzet műveltségének három forrása: a görög-római, a zsidó-keresztény és a nemzeti kultúra. Mindegyik egyformán fontos, de különböző mértékben tudatosul bennünk. Talán a legnagyobb sötétség a görög-rómait borítja. Ennek az az oka, hogy nálunk a klasszikus nyelveket tanító gimnáziumból az 1800-as évek végén először a görög nyelv tanítása esett ki, napjainkban a latint fenyegeti ez a veszély. Ügy tűnik, a klasszikus műveltségre az új nemzedékek nem tartanak igényt. A Népszabadság alábbi cikke azonban e folyamat megváltozását jelzi:
"MTI, 2006. augusztus 3. - A nyugat-európai országokban a fiatalok körében újra megnőtt az érdeklődés a latin nyelv iránt. Olaszországban az utóbbi években állandóan emelkedik azoknak a diákoknak a száma, akik latinul tanulnak. A szakemberek szerint az antik örökség felé fordulás azt jelzi, hogy a fiatalok felismerték: azzal is érdemes foglalkozni, aminek nincsen azonnali haszna, hiszen a latin olyan, mint a költészet, a személyiséget teszi teljesebbé - írta az olasz La Repubblica.
A berlini Einstein gimnáziumban tanulók több mint fele választja a latint második nyelvnek, és Catullust énekel a német ISTA hip-hop együttes. Angliában azok a családok, amelyeknek sikerül latinra taníttatniuk gyermekeiket, ezt nagy szerencsének tartják. Film, video, dokumentumfilmek és honlapok sokasága jelzi, hogy az ókor oda is visszatért. A szórakoztatóan megszerkesztett, 50 leckéből álló tananyagok eBay-árverésen ajánlják, de külön-külön, leckénkét is megvásárolható másfél euróért." Vissza