Ludas Matyi

Előszó

A magyar felvilágosodás ellentmondásokkal béklyózott irodalmából kimagaslik Fazekas »Ludas Matyi«-ja: eszmei teljességével, egyértelműségével, mondanivalójának kerek, világos kifejezésével. A polgárságnak jóformán teljes hiánya miatt a felvilágosodás eszméi, a polgári átalakulás gondolata nálunk javarészt nemesi terjesztőkre, nemesi rajongókra talált, akik a XVIII. század végén, XIX. század elején főleg a kultúra polgárosulásának szükségességét látták s csak kevéssé érezték a gazdasági- társadalmi- politikai síkon jelentkező feladatok jelentőségét. Bessenyeitől Kazinczyig szinte a korszak minden írójánál találkozunk kidolgozott kultúrprogrammal, de legalább is néhány jelentősebb probléma felvetésével. Elsősorban a magyar nyelv kérdése foglalkoztatja íróinkat. Vitáik, harcaik, újító frissességük valósággal újjászüli a magyar nyelvet. De Franciaországban forradalomban robbantak ki a társadalom súlyos ellentétei, amelyeknek nálunk sokszor csak elmosódott irodalmi tükörképe jelent meg. Ez pedig - mondja Révai József, Kölcsey tanulmányában - »nem az erő, hanem a gyengeség, az elmaradottság jele volt«. Mégis ez az akkori viszonyok között az egyedüli járható út. Martinovics összeesküvése nem válhatott tömegeket mozgató erővé, mert a »polgári haladás« plebejus forradalmi útjára a viszonyok Magyarországon még éretlenek voltak«. Berzeviczy Gergely pedig, aki behatóan foglalkozott gazdasági kérdésekkel és ezen a téren korában a legradikálisabb nézeteket vallotta, »a Habsburgokat akarta segítségül hívni a magyar feudalizmus ellen.... azt hitte: a polgári haladást el lehet választani a nemzeti fejlődéstől«. Vissza