Ludas Matyi

Előszó

Részlet a könyvből:
Irodalmi köztudatunk Ludas Matyi-t már megjelenése pillanatától célzatos műnek ismeri, hol egyszerűen »filantropikus«-nak, hol pedig kifejezetten politikai célzatú írásnak, a jobbágyság felszabadításáért harcoló »demokratikus« írásműnek tartja. Legutóbb Illyés Gyula méltatta. A legnemzetibb eposzunknak nevezi.
A demokratikus, vagy ahogy Lukács György legutóbb találóbban mondta, a »paraszti, plebejus« hangot általában a felvilágosodás emberbarát eszmevilágának szokás tulajdonítani. Ez is igaz, vagy legalább része az igazságnak, hiszen, mint jól ismeretes, Fazekas egész életműve közeli kapcsolatban áll a felvilágosodással, mellyel valószínűen már hosszú franciaországi katonáskodása közben barátkozott meg, sőt van olyan felfogás is, hogy magával a Ludas Matyi motívumával szintén francia földön találkozott. A felvilágosodás jobbágybarát írásai mellett azonban maga az egykorú magyar jobbágysors lehetett legfőbb inspirálója, sőt egy rövid elemzéssel talán azt sem lesz nehéz megmutatni, hogy a Ludas Matyi ennek a jobbágysorsnak a maga korában szokatlan realizmussal megrajzolt képét adja meg. Igaz ugyan, hogy előszavában a középkorba helyezi vissza az egész történetet, abba a »hajdankorba«, amikor »ütlegekel magyarázták a mi atyáink, hogy mi az alsó rend törvénye, kinlé az igazság«, majd a következő sorokban olyat is mond, hogy »elmult a vad idő« de azért - mint Horváth János írja - mégis »szemforgató gunyorossággal« hívja fel a figyelmet meséje példázatosságára. E példázatosság szolgálatában, hogy tévedés ne essék, több helyt nagyon is feltűnő szándékossággal anachronismusokba esik bele, így pl. Matyit egy német katonaorvos ruhájába öltözteti, stb. Vissza