Fazekas, korsós, tálas

Előszó

Részlet a könyvből:
"Fazekas, korsós, tálas
(Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához)
A magyar fazekasságról szóló összefoglaló tanulmányok nyomán az a benyomásunk, hogy a fazekasmesterség egyes központjainak van ugyan jellegzetes stílusa, sajátos díszítőmódja, jellemző formakincse, egyik központ erről híres, a másik arról, a mesterség azonban lényegileg egy és azonos. Igaz, hogy a, kerámiával foglalkozó részlettanulmányokból kiderül, hogy hol milyen edényeket készítettek és a főbb összefoglaló munkák szerzőinek egyes megjegyzéseiből kitűnik, hogy ő előttük sem volt ismeretlen a tárgyalandó probléma, a fazekasmesterség és kereskedelem különböző ágakra való szakosodása. Viski Károly a Magyarság Néprajzában azt írja: "a fazekasság. . . helyhez (lelőhelyhez) kötött és ugyanezért más (lelőhely nélküli) vidékek edényszükségletének ellátása végett utazó, vándor- (csere) kereskedő természetű foglalkozás ... vannak egyes községek, ahol évszázadok óta a falu majdnem minden lakosa fazekas ... A gömörkishontiakat meg általában csak fazekasoknak csúfolják ... Rimaszombat ... tömérdek edénnyel árasztotta el nemcsak vármegyéjét és annak közeli szomszédságát, de az Alföld nagy részét is."
1. Domanovszky György „Népi fazekasság" című munkájában, amelyben egyenként sorra veszi a főbb magyar központokat, megemlíti, hogy Hódmezővásárhely mesterei főleg mint tálasok, Mezőtúré mint korsósok voltak ismeretesek. Az északdunántúli gócokról szólva, azt írja, hogy Csákvár "tűzálló, tehát kimondottan használati edényeket készít még ma is".
2 A tűzálló központok jelentőségére Tálasi István hívta fel a figyelmet az anyagi kultúra néprajzi vizsgálatáról szólván: „Égetően szükség lenne a tűzálló edényeket készítő fazekastelepek kimutatása, a készítmények terjedési útvonalainak kartográfiai feldolgozása, hogy a főző-sütőedények származási gócait megismerjük, és ezzel együtt e szükségletek kielégítését történetileg is rekonstruálhassuk."
3. A különben alapvető és mélyreható összefoglaló tanulmányok azonban nem hangsúlyozták eléggé a mesterségen belüli különbségeket és nem kísérelték meg - mert nem volt elég anyaguk hozzá - a központok egymással való összehasonlítását és viszonyuk kutatását. Az egyes központok viszonyát elsősorban az dönti el, hogy hogyan egészítik ki egymást a népi szükséglet kielégítésére. A kerámia kutatása kétoldalról közelíthető meg, egyrészt a készítés, a mesterség oldaláról, másrészt a használat, a vevőközönség szemszögéből. Vissza