Íróportrék II.

Fülszöveg

Egy portré minden körülmények között szubjektív.
A vonalak, színek, tónusok attól a kéztől függnek, amely megrajzolja azokat. Ez így természetes,
és így van jól. Éppen ettől a személyes és sokszor
érzelmekkel telített viszonytól lesz élő és megjegyezhető a portré.
Benne van a szöveg készítőjének figyelme, szeretete, s ezért érezzük magunkat biztonságban,
amikor egy-egy kortárs alkotó műhelyébe, világába lépünk. Kötetünk tizennyolc portréja éppen e személyes indíttatás miatt más és más.
Van olyan, amelyik inkább pontos vonalakkal, tudományos megközelítéssel rajzolja meg az alkotó pályaívét, van, amelyik a személyes
olvasmányélmények szűrőjét alkalmazza, s olyan is olvasható, amelyikben érződik a portré szerzőjének és a portré
alakjának közös múltja, sőt, e közös múlt vállalása. Amikor a kedves olvasó kezébe veszi e kötetet, első kérdése ez lehet: miért éppen ők?
Mi volt a válogatás szempontja? S ezzel rögtön fel is fedi, milyen nehéz műfaj az íróportré készítése,
hiszen... Tovább

Fülszöveg

Egy portré minden körülmények között szubjektív.
A vonalak, színek, tónusok attól a kéztől függnek, amely megrajzolja azokat. Ez így természetes,
és így van jól. Éppen ettől a személyes és sokszor
érzelmekkel telített viszonytól lesz élő és megjegyezhető a portré.
Benne van a szöveg készítőjének figyelme, szeretete, s ezért érezzük magunkat biztonságban,
amikor egy-egy kortárs alkotó műhelyébe, világába lépünk. Kötetünk tizennyolc portréja éppen e személyes indíttatás miatt más és más.
Van olyan, amelyik inkább pontos vonalakkal, tudományos megközelítéssel rajzolja meg az alkotó pályaívét, van, amelyik a személyes
olvasmányélmények szűrőjét alkalmazza, s olyan is olvasható, amelyikben érződik a portré szerzőjének és a portré
alakjának közös múltja, sőt, e közös múlt vállalása. Amikor a kedves olvasó kezébe veszi e kötetet, első kérdése ez lehet: miért éppen ők?
Mi volt a válogatás szempontja? S ezzel rögtön fel is fedi, milyen nehéz műfaj az íróportré készítése,
hiszen akiről már készült kép, nem biztos, hogy elégedett vele — gondoljunk csak Gogolnak a
nép bölcsességéből vett híres mottójára A revizor elején —, ám akiről
nem készült még, ő biztos, hogy sértődött és elégedetlen. Az íróportrék sorozat második kötetének
válogatási szempontjait, szerkesztési elveit ugyanaz vezette, mint az első kötetét: a kortárs magyar
irodalom hihetetlenül sokszínű és változatos világát szeretnénk az olvasó elé helyezni.
Nem a legnépszerűbb alkotókat válogattuk össze, nem azokat, akik leginkább a figyelem középpontjában
állnak. Másrészt nem egy meghatározott irodalmi irányzat képviselőit szedtük csokorba, hanem innen
is, onnan is válogattunk. Hiszen, ha csak a „legnagyobbak" lennének az első kötetben, ki venné meg
a továbbiakat ... Vissza