Fáy Elek magyar őstörténeti hagyatéka

Fülszöveg

ÖT KÖNYV EGY K!ADÁ^P*N
Fáy F'iok előkelő, jómódú családból származott. A szülői házból volt némi öröksége, valamint jó összeköttetései az élethez.
A fiatal Fáy Szombathelyen érettségizett, majd jogi tanulmányokat végzett az ELTE-n. A diplomája megszerzése után vidékre került, majd Zichy Antal a fővárosba vitte és bejuttatta a Főrendiházba terembiztosnak. A cél az volt, hogy később valamelyik minisztériumba kerüljön, de ez, - ahogy más elismerés és előléptetés is - haláláig elkerülte őt. Más sorsot szánt neki az élet. Magányosat, de különlegest.
Fáy alapvetően szakított az egész világgal, nem függött senkitől, szabadon alkothatott. A hétköznapokban látott hitványságoktól annyira elfordult a lelke, hogy szinte kikapcsolódott az egész reális világból, hogy kedvelt ösvilágában lehessen. Később ráfogták - talán nem oktalanul -, hogy álmodozó lett.
Megtanult tökéletesen angolul, franciául, németül, héberül és görögül, mindazon nyelveken, amelyeken választott tárgykörében... Tovább

Fülszöveg

ÖT KÖNYV EGY K!ADÁ^P*N
Fáy F'iok előkelő, jómódú családból származott. A szülői házból volt némi öröksége, valamint jó összeköttetései az élethez.
A fiatal Fáy Szombathelyen érettségizett, majd jogi tanulmányokat végzett az ELTE-n. A diplomája megszerzése után vidékre került, majd Zichy Antal a fővárosba vitte és bejuttatta a Főrendiházba terembiztosnak. A cél az volt, hogy később valamelyik minisztériumba kerüljön, de ez, - ahogy más elismerés és előléptetés is - haláláig elkerülte őt. Más sorsot szánt neki az élet. Magányosat, de különlegest.
Fáy alapvetően szakított az egész világgal, nem függött senkitől, szabadon alkothatott. A hétköznapokban látott hitványságoktól annyira elfordult a lelke, hogy szinte kikapcsolódott az egész reális világból, hogy kedvelt ösvilágában lehessen. Később ráfogták - talán nem oktalanul -, hogy álmodozó lett.
Megtanult tökéletesen angolul, franciául, németül, héberül és görögül, mindazon nyelveken, amelyeken választott tárgykörében forrásokhoz juthatott. Meg is lett az eredménye. Ö volt korában talán az egyetlen, aki „roppant erös logikával, képtelen részletességgel és hajmeresztő módszerességgel tudott órák hosszat tárgyalni olyan zűrzavarokról, hogy miben állott az ősi magyarság kultúrája, kik voltak az igazi ősmagyarok s hány és micsoda nevek alatt kell őket keresni, hogy a nyomukra leljünk."
Mintegy negyven alapvető forrásmüvet (Sayce, Rawiinson, Hőmmel, Renan, Winckler, Brugsch stb.) tekintett át, s 1910-ben ezek alapján készült el lélegzetelállító, alapvető műve: A magyarok őshona. Magyar Adorján neves kutatónk őrizte meg azt az anekdotát (?) / valóságot (?) mely szerint az akkori közoktatási miniszter felvásároltatta az összes példányt, s bár azt mondta kiosztja az iskolai könyvtárak között, végül a papírmalomba kerültek. Alig néhány példány menekült csak meg.
Kortársai igen jellemes, puritán szellemű és erkölcsű embernek ismerték. Egyszerűen élt, a munkáját elvégezte, sosem volt senki terhére. Ideje nagy részét elmélkedésre és kutatásra fordította. Egész életét a magyarság gondolata töltötte be. Ennek ellenére Akadémiai tagságot sem kapott soha.
Fáy Elek agglegény életet élt és 1914. június 19-én, megérve hatvanadik életévét, magára hagyatva hunyt el Budapesten. Minden pompát mellőzve, kihűlt testét a halottasház sarkára tették, majd „harmadosztályú fuvarral" a végső nyughelyére szállították el. Június 22-én a Kerepesi úti temetőben református szertartás keretében helyezték örök nyugalomra.
Jelen kötetünk az összes őstörténeti munkáját tartalmazza:
A Magyarok Öshona | Magyar és Szemere | Ösnépeink műveltsége A mi ösnépeink | A magyar-orosz rokonság Vissza