Fáy András mint paedagogus

Előszó

Részlet a könyvből:
A jelen (1886.) évi május hó 26-án szép ünnepet ült Zemplénmegye a Gálszécs melletti Kohány kis faluban: Fáy András születésének 100-ik évfordulóját. Összegyűltek e közhasznú életet leélt jelesünk szülőföldjén Zemplénmegye, a M. T. Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Hazai Első Takarékpénztár, Pest vármegye és a sárospataki ref. főiskola képviselői és számos ünneplő közönség; emléktáblával jelölték meg szülőházát; emlékbeszédek tartattak, dicsőítő versek olvastattak, hogy elmondják s a hálás utókor lelkében felújítsák a jelesnek sokoldalú érdemeit. - Az Akadémia ez évi nagy gyűlésén pályadíjat tűzött ki Fáy András életének és működésének megírására; hogy addig is, mig talán egykor összes munkáit kiadná, kőnél maradandóbb emléket állítson ez egykor munkás tagjának, e sokoldalú, s mi oly ritka, az elméletet gyakorlattal összekötő tudósnak.
Nem lesz tehát időszerűtlen, ha mi is, a nevelés és oktatás emberei, foglalkozunk mostanában e jelesünkkel; a kiről talán nem mondok valótlant, ha azt állítom, hogy írói munkásságának jelentékenyebb részét a nevelési eszmék tisztázásának, nevelési rendszerünk javításának szentelte; a ki a magyar faj erőinek kifejlesztését, a magyar nemzet szebb jövőjét első sorban épen a nevelési téren kereste; a kiben ha a magyar hazafi nagyobb volt is a paedagógusnál, de a szépirodalom mívelőjénél, a nemzetgazdaság emberénél s a politikusnál alighanem nagyobb volt a paedagógus. Vissza