Előszó
Részlet:
Közelgtek ismét ingó látomások,
Kik nékem egykor már derengtetek.
Tán megkisértsem itt marasztalástok?
Érez szivem még erre ihletet?
Reám tolultok! ám jó, rajta hát most,
Míg...
Tovább
Előszó
Részlet:
Közelgtek ismét ingó látomások,
Kik nékem egykor már derengtetek.
Tán megkisértsem itt marasztalástok?
Érez szivem még erre ihletet?
Reám tolultok! ám jó, rajta hát most,
Míg ködgomolyként itt gyülemletek;
Felrázza keblem, mintha ifju volna,
Bűbájos lélekrajzástok fuvalma.
Ti véletek sok víg nap képe tér meg
És kedves árny is felmerül nem egy;
S kisért, mint hangja rég hallott regének,
Első szerelmi és baráti kegy;
Ujúl a kín s a régi panasz ébred,
Hogy éltünk utja tévelyg s szerte megy,
S a jókat hívja, akik szép időket
Csalódva láttak múlni és kidőltek.
Vissza