Fasori zenés esték a Városligeti fasori Református Templomban

Előszó

Valahányszor újból összeállítom a Fasori Zenés Esték éves programját, szembesülök azzal, mit adhat a zene a mai világban, és hogyan kapcsolódhat össze a zene, az előadók küldetése egy templom, egy gyülekezet missziójával.
Ha erről beszélünk, nem vonatkoztathatunk el az emberek más problémáitól, a mai magyar valóságtól sem. Sajnos a magyar társadalom egyik csalódásból a másikba zuhan és ez nincs így rendben. Az elmúlt 5 év megmutatta, hogy az új európai tagságunk sem tud megmenteni bennünket minden veszélytől. Az előző parlamenti választásokon egészen mást ígértek, mint ami a magyar valóság most. Csúnyán átejtettek bennünket, akit pedig nem lehetett átejteni, ma az is viseli a következményeket. Fizetésünk nagy ellensége az infláció és a forint árfolyamának zuhanása. Ami tegnap még ért valamit, ma már jó, ha kétharmadát éri. A pesszimizmust, mint hívatlan vendéget ismét alig tudjuk kitessékelni az ajtón. Népünk saját magában is csalódott, hiszen demokráciában sem tanultunk meg jó vezetőket választani. Szinte annak könnyebb, aki nem gondolkodik, mert nem nehezedik rá az összefüggések súlya, a rossz döntések lavinái.
De talán ebben a kétségbeesésben, reménytelenségben sokkal inkább egyértelművé vált, mi a templomban hangzó örömhír lényege. Az igazi fundamentum nem a tűrhető körülmények, jó vezetők, vagy az értékálló pénz. Egyetlen olyan alapot vehetünk életünknek, mely kiáll minden próbát. Ez az 1Korintusz 3,11 szerint Jézus Krisztus és azok szerint is, akik már kipróbálták. Szüleink és nagyszüleink generációja az, akik családot és gyereket neveltek a szocializmus idején. Nekik sem volt más valódi reménységük. Most rajtunk a sor. Vissza