Farkasrajz a kabáton

Fülszöveg

Tizenkét novellát tartalmaz Sánta György első kötete.
Izgalmas, érdekes történeteinek világát olyan hősök népesítik be, akik valamilyen formában mindig elvágyódnak, többnyire ki is törnek abból az eszmei és életforma-szabta kalodából, ahova életkörülményeik kénysezrítették őket. A Farkasrajz a kabáton tizenhét éves, börtönjárt hősét az otthontalanság, a szülői felelőtlenség és cinizmus juttatta el a "galcsiba", onnan a börtönbe. Otthonra, melegségre, szeretetre vágyik, tisztességes életre, munkára. Megtalálja-e? Megtalálhatja-e a közös nyelvet azokkal, akiket az önzés irányít, akikben sem egyéni, sem társadalmi felelősség nincs? Vagy a Kinn, ahol még nem próbáltam notórius bűnözője, akiben fölébred a vágy az emberibb éghajlatú világ után, érvényesítheti a börtönvilágban a maga csudabogárigényeit: a tisztesség, becsület "civil"-kategóriáit? A Legjobb odébbállni hőse azért nősül meg, mert a főbérlője az új fekhelyet másnak adja, nem neki. Lehet-e felelőtlenül cselekednie, akár odébbállnia az embernek, vagy szembe kell néznie tetteinek következményeivel? Az én nagy kérdésem is a felelősség tartalmait vizsgálja, felelőtlenségünket önmagunkkal szemben.
Sánta Györgynek mindig vannak fontos közölnivalói a világról, és ezek a közlések a nem mindennapi, fordulatos, cselekményes történteken át igényes tartalmakat közvetítenek.

1937-ben születtem, Budapesten. Érettségi után 1956-57-ben Pestimrén tanítottam. 1957-ben fölvettek az egyetem jogi karára. Diákéveimet nem mondhatom gondtalannak, tanulás mellett is dolgoztam. Különféle munkákat és különféle embereket ismertem meg. Voltam ügyészségi fogalmazó, szabálysértési előadó. Ma lapnál dolgozom, mint "hivatásos" tollforgató. Folyóiratokban, újságokban harminc elbeszélésem jelent meg. Riportjaim, cikkeim számát nem is tudom.
Különleges sorsokba és tragédiákba pillanthattam bele. Nem hagytak nyugton, írnom kellett róluk. Divatoknak sosem hódoltam, az ember élete érdekelt mindig. Minél többet írok, annál inkább meggyőződöm arról, hogy nem én választottam a hivatásom, fordítva: az emberi sorsok választottak engem alázatos krónikásuknak. Vissza