Előszó
Az 1895-ben Budapesten született Farkasházy Miklós művészfamíliából származott. Dédapja, Farkasházi-Fischer Mór, a világhírűvé vált Herendi Porcelángyár alapítója volt. A család élete több generáción keresztül ezzel az 1839-ben alapított gyárral fonódott össze. Kezdetben az akkor divatos, mindenki által gyártott porcelánokat gyártották itt is, de miután nem bírták a versenyt a régi, nagy cseh gyárakkal, Farkasházi-Fischer megváltoztatta a gyár profilját. A régi kínai és korai 18. századi európai porcelánok modorában készített edények gyártására tértek át és ezzel nagy sikert arattak a világkiállításokon, Bécsben, Párizsban,Londonban, de nem csak Európában, Amerikában is. Farkasházi-Fischer megkapta a becsületrend tisztikeresztjét és 1867-ben irchai előnévvel a magyar nemességet. A gyárat 1876-tól táj vezették, majd részvénytársasággá alakult át. Csak két évvel a dédunoka, Farkasházy Miklós - akinek nevét, mivel úgy anyakönyvezték, Farkasháziként is írták - születése után került a gyár ismét, Farkasházy Jenő jóvoltából a család tulajdonába.
Bár a festő és két testvére, gyermekkorukat a porcelángyár mellett, Tatán töltötték, apjuk, Farkasházy Viktor (Győző) elszakadt a gyártól, kereskedelmi tisztviselőként dolgozott. Három gyermeke közül két fiának is hasonló pályát szánt. Miklós le is tette a felsőkereskedelmi érettségit és 1912 augusztusától 1914 májusáig kereskedelmi alkalmazásban dolgozott a Magyar-Cseh Iparbank Rt.-nél. Munkáját az első világháború szakította meg, behívták katonának és tartalékos zászlós beosztásban a 22.-es gyalogezreddel az orosz majd az olasz frontra került. Később, érdemeit elismerve, a bronz vitézségi éremmel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Rajzolni a fronton kezdett. Ekkor döntött úgy, hogy mihelyt teheti, művészi pályára lép. Miután betegen leszerelték, bár visszatért korábbi munkahelyére, egy esti rajztanfolyamra, majd az Iparrajziskolába is - ahol Vesztróczy Manó volt a tanára - beiratkozott, hogy tervét valóra válthassa.
Első munkái 1915-től tűntek fel a Nemzeti Szalon kiállításain, aminek köszönhetően az 1919-es Kommün tiszteletére munkahelyén az ünnepi dekoráció elkészítésével őt bízták meg. A döntő fordulat azonban csak a Tanácsköztársaság bukása után, a 20-as évek elején következett be életében, amikor Nemes Marcell, a híres műgyűjtő - El Greco képek tulajdonosa - tanácsára a németül jól beszélő tisztviselő úgy döntött, hogy az akkori, a művészetet is fojtó légkörből Münchenbe utazik művészeti tanulmányokat folytatni.
Vissza