Az iskolanővérek szegedi intézetének iskolái I-II.

Előszó

„No lám, hogy alsóvároson is föl kelt egyszer a nap!" Szegedi Lapok, 1873
120 év múlva, 1992/93-ban megismétlődött e napfelkelte: újra megnyíltak az Iskolanővérek kapui, újra hozták a szülők gyermekeiket iskolába - vagy a nagyszülők, akik még e falak között tanultak. Lassan tíz év telik el a kapunyitás óta. Egyre többen szeretnék megismerni az iskola múltját. Csakhogy az már éppen elsüllyedőben van. Az iskolanővérek szegedi Krónikája elégett az intézet államosítása idején. Mind az iskolai, mind a tartományfőnöki irattári anyagból sikerült a nővéreknek valamennyit kimenteniük a házból internálásuk előtt, az ottmaradtak egy része bekerült a Somogyi Könyvtár Levéltárába, a Csongrád Megyei Levéltárba (ezeket rossz állapotban ugyan, de visszakaptam), a többit azonban csak évekig tartó kutatómunkával lehetett - részben - megtalálni. Az iskolai Évkönyvek sorsa hasonló volt, de már szinte hiánytalanul együtt vannak. Ez az iskolatörténet mindezek felhasználásával íródott, s részben, dokumentum-válogatásként, bele is kerültek a könyvbe - a már itthon is megvalósítható nyomdai előkészítéshez szükséges számítógépes programok, szerencsére, éppen megjelentek. Az összegyűjtött anyag egy részéből először állandó kiállítás és iskolamúzeum létesült a 125 éves iskolai jubileum alkalmából. E könyv előzménye egy többkötetes kézirat, amely szintén a jubileumra készült el: „Az Iskolanővérek 125 éve Szegeden." Az újraindult iskola, a „Karolina", krónikája is benne van, 1998-ig (ebből majd az elkezdett évkönyv-sorozat folytatódik). Életszerűen kibontakozó munka e könyv, nem úgy nyílt ki, mint egy szál virág, nem előre megtervezett az egész, hanem ahogyan egy virágágyat évek alatt alakítanak ki a különböző lehetőségek, szükségletek és szempontok. A szegedi iskola első feldolgozása a könyv, kiegészítve az iskolamúzeum képanyagával. Mindkettőről szól: az iskoláról és az iskolanővérek nemzetközi kongregációjáról. Vissza