Nyugat 1934. május 16-junius 1.

Előszó

Részlet a kötetből:

Babits Mihály könyve: Az európai irodalom története

Örömmel és büszkén jelentjük, hogy Babits Mihály új műve az idei Könyvnapra elkészült. S bizonyos, hogy örömünk és büszkeségünk e szinte családias érzése - hiszen a könyv kiadója a Nyugat s azt legelébb a mi közönségünk kapja kézhez - egyre szélesebb területekre áradva, az idei Könyvnapot, éppen Babits műve révén, irodalmi életünk ünnepévé fogja avatni. Mert Babits olyan művel ajándékozta meg a nemzetet, aminőt az ma senki mástól nem kaphatott; úgy mondta el számára a világirodalom történetét, ahogyan - mint ő maga jogos önzérzettel írja - voltakép még el nem mondta senki.
A módszer újsága és eredetisége: hogy ebben az irodalomtörténetben nem talál az olvasó semmi skatulyát és osztályozást. Az európai irodalom történetét nem nyelvekre és műfajokra csoportosítva kapja, amiből aztán magának az olvasónak kell elképzelnie és megalkotnia a valódi történetet. Az európai irodalmat Babits teljes egységben látja. A történetben természetesen benne szerepel minden nemzet irodalma, de minden nemzet irodalmából csak az, ami - minden nemzeté. Tehát a hegycsúcsok; amik együtt, a görög irodalom kezdetétől máig, az európai irodalom óriási hegyláncát adják.
Az európai irodalom a göröggel kezdődött. Évszázadokon át a görög volt az irodalmi világnyelv. Szerepét később a latin vette át. De ez az egységes irodalom a latin után sem szűnt meg. Tovább élt és gazdagodott a kereszténység világlelkében akkor is, mikor ez a lélek nemzetekre szakadozott. És hiába büszke a modern irodalom szelleme arra, amiben a közös áramtól különbözni látszik. Babits a soknyelvű világirodalomban is a közösét keresi, az egyetlen élő szellemet. Mert az író állásfoglalása a világgal szemben a kifejezéssel válik tudatossá; s az író kifejezheti a nemzeti lelket, de nagyobb az az emberi attitűd, amely a nemzeti közösségen felül azt az állásfoglalást teszi tudatossá a Mindenség előtt, amely minden ember számára érvényes. Az irodalomban nincs is tökéletes eredetiség, az egészen nagyok csak egymás folytatásai, egyetlen lélekáram részei. Babits ezt az egyetlen lélekáramot követi nyomon, a fejlődés időbeli folyamatosságában. Ez az egységes időbeli látás pedig folytonos felfedezéseket ad, amelyek sokszor magának az irónak is meglepők. Vissza