Előszó
Részlet a könyvből:
Az anyámért dolgozom!
- Andy! Hol vagy, Andy?
A fedélzetmester kiáltása végigharsant a vitorlák alatt, megakadt az árbocok csúcsán, meglibbentette a hangot a feszülő vásznakon és végre elérte a fiút, akit hívtak. Ez a fiú éppen a második árboc keresztvásznán dolgozott. Jókora foltot kellett elhelyeznie a vitorlán, mert Fred úrfi, a nevarki margaringyáros és milliomos nagyreményű csemetéje tegnap úgy látta jónak, hogy a fedélzetmesterrel kiélesíttetett késének pengéjét éppen egyik legfontosabb vitorlavásznán próbálja ki.
- Halló, itt vagyok! Mit parancsol! - jelentkezett a fiú, akit Andynak hívtak, a magasból.
- Az urak azt kívánják, segíts nekik egy mértani rajz megszerkesztésében, azonkívül a rádióvevőnek is valami baja van, azt is meg kell javítani!
- Sürgős?
- Azonnal jöjj le, hagyj ott mindent, mert Tomy úr már nagyon mérges és ideges.
Az Andy-nek nevezett fiú, jótermetű, karcsú, izmos, kisportolt, mintegy tizenhatesztendős fiatalember, sóhajtott egyet, hatalmas vitorlavarrótűjét betűzte a vászonba, szakavatott kézzel köréje csomózta a varrómadzagot, a vásznat lekötötte a tartókarikákba, aztán a két lába közé fogta a kötélhágcsó sima, sárga szélső tartóit és pillanat alatt lecsúszott a fedélzetre. Ott már várta a fedélzetmester, egy Noc nevű kanadai ember.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal