Farkas István

Fülszöveg

„Amikor Salmon egyik utolsó párizsi gyűjteményesét végigjárta ... - az író megállt egy kép előtt, az sétapálcás, gorilla vigyorú, úri férfit ábrázolt és mellette a sorsába beleroppant nőt - és azt kérdezte a festőtől: - Ez megöli, mielőtt hazaérnek? Farkas rámnézett, elámultan Salmon kérdésétől, mert ő nem tudta, hogy ezt festette meg. - Hallod, mit kérdez tőlem? - suttogta magyarul. Hanem én hallgattam, mélyen, mert tudtam, hogy apját és anyját festette meg. Mint annyi beállításban máskor is, de mindig azonos lényeggel." Íme, egy jellemző anekdota, melyet Dénes Zsófia jegyzett le szemtanúként a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb, egyben legtalányosabb alkotójával kapcsolatban, akinek sajnálatos módon az az egyik kecskeméti kötődése, hogy 1944. június 23-án, mielőtt Auschwitzba hurcolták volna, az itteni gyűjtőtáborból írta utolsó sorait: „Ha ennyire megalázzák az emberi méltóságot, már nem érdemes tovább élni." A másik kapcsolat viszont örömtelibb, hiszen az ún. Wolfner/ Farkas-Glücks Ferenc-hagyatéknak köszönhetően a Kecskeméti Képtárban található a festő műveinek legnagyobb gyűjteménye. A könyvecske ennek az anyagnak a legjelentősebb, illetve eleddig még nem publikált alkotásait mutatja be színes és fekete-fehér reprodukciókon keresztül, továbbá a művészt is megpróbálja közelebb hozni az olvasó számára a róla írt legújabb kismonográfia segítségével. Vissza