Előszó
Részlet a kötetből:
A TROCADERO-ban.
- Végzett már a parkettel mama?
A takarítónő egykedvűen bólintott, miközben kifelé csoszogott a teremből. Lassan ment, mintha fáradt lenne.
- Készen...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
A TROCADERO-ban.
- Végzett már a parkettel mama?
A takarítónő egykedvűen bólintott, miközben kifelé csoszogott a teremből. Lassan ment, mintha fáradt lenne.
- Készen vagyok.
A pincér, akit különben Józsinak hívtak, végignézett a hosszúkás, műpálmákkal és egyéb egzotikus műnövényekkel díszített termen. Pillanatig elbámészkodott a szeparék faldíszein, ahol az elképzelt paradicsom elevenedett meg. Aztán hozzálátott az asztalok megtérítéséhez.
Egyelőre felhomály terjengett a »Trocadero« mulatóban. Még nem gyúltak ki az esti fények, a kék-lila-piros lámpák. Kora este lévén, csak készülődtek a tízórai nyitásra. Józsi mellett feltűnt még két pincér, álmosan, ingujjban: Károly, meg »a« Géza.
Csendesen folyt a munka.
Józsi Károly felé pislogott.
- Hallottam, megint vesztettél a lóversenyen.
Károly dühösen bólintott.
- Diana elvitte a halmozásomat.
- Érdemes kimenni? Ezt kérdezem, amióta ismerlek. De veled nem lehet beszélni.
A harmadik pincér, a Géza közbeszólt.
- Nem értem, miért beszéltek mindig lóversenyről? Józsi eddig még minden nap szemrehányást tett neked a lóverseny miatt.
Vissza