Az ifjak hitével

Fülszöveg

1967 decemberében születtem Miskolcon. Világrajöttömet még nem várták, így megfelelő előkészület hiányában súlyos mozgássérült lettem. Szüleim minden lehetséges utat végigjártak velem állapotom jobbátétele érdekében, az orvosoktól a természetgyógyászokig. A törődésnek és a mindennapos gyógytornának köszönhetem, hogy mozgásomban bizonyos fokú fejlődést értem el. Az eredmény, hogy tolókocsim ellenére is minden szempontból koromnak megfelelő képességekkel rendelkezem.
Az Isten közelségét már kiskoromban is készséggel fogadtam, és kegyelme lett életem legfőbb meghatározója. Ő tartotta meg és erősítette hitemet, rám árasztva a Szentlélek különféle ajándékait. megadta, hogy magántanulóként is jeles eredményt érjek el, sőt a nyelvtanulás terén még tovább is lépjek.
Erőt adott ahhoz, hogy fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt testvérem halála után is emberfeletti akarattal tovább menjek a megkezdett úton, példámmal buzdítva az embereket. Az élet szép, legyünk szeretettel egymás iránt és legyünk vidámak.
"Ki tört sugárban nem lát víg napot,
törölje meg lelkén az ablakot!"
Igen, sérülten is ezt hirdetem.
Mindegyik adomány közül a legkiemelkedőbb a versírás. Hat éve késztetésszerűen kezdődött, ekkor vette kezdetét az a különleges állapot, amit megmagyarázni nem lehet. Azelőtt nem tanultam verstant, csak könyvekből ismertem az irodalmat. Isten választott ki íróeszközéül és kegyelméből eddig mintegy 150 verset vetettem papírra. Verseimmel a Reformátusok Lapjában és az Új Misszió katolikus folyóiratban találkozhattak az olvasók.
Megrendelésre írni nem tudok, a témát film formájában táplálja fejembe az Úr, és ebből alakulnak ki a sorok. A ritmust pedig a vérem lüktetése határozza meg.
Minden versemet Isten nagyobb dicsőségére ajánlom, hogy ezáltal is megismerjék segítő szeretetét. Ebből szeretnék átnyújtani egy szerény válogatást a kedves olvasóknak. Remélem, sokuknak épülésére szolgál. Vissza