Farkas András rajzai Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez

Előszó

Nem túlzás, Balassagyarmat festőfejedelme volt. Hatalmas űrt hagyott maga után. Azért nem vagyunk elfogultak, mert munkásságának összetevőit mintegy matematikailag vesszük számba, s a szikár tények birtokában mérjük fel jelentőségét. Az egyéniség, a művész, a tanár, a közéleti személyiség egyaránt itthagyta nyomát, és sokoldalúságát aligha pótolhatjuk. "Homo mortalis tabula picta inmortalis est." Kedvelt mondása volt ez az emberi halandóságról és a festett kép halhatatlanságáról. Impozáns életműve valóban túlélte őt, mert nem holt anyag: kérdez és válaszra vár - szüntelen dialógust folytat velünk, az ittmaradottakkal. Minden mű önmagában is jelentős dolgokat mond el, de még önmagánál is jelentősebb világba vezet át - fejtegeti Goethe. Farkas András nagyon is jól tudta, hogy művei korántsem körülhatárolható közléseket intéznek felénk, s a teljesség - szavakkal megfogalmazhatatlan igényét- váltják ki bennünk. Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményéhez készített illusztrációi - méltán az irodalmi műhöz - a konkrét színpadi jeleneteket meghaladó világba vezetnek át. Mielőtt ezekről szólnánk, röviden ismerkedjünk meg Farkas András életével, egyéniségével.
Farkas András 1920-ban született a Kassa melletti Abaújszinán. Kisebbségi sorsban múltak a gyerekkor esztendői. a faluban ekkoriban furcsállva tekintettek a parasztcsalád hét gyermeke közül az egyik fiúra. A térdét táblának használva, apró papírdarabkákra rajzolt, s így látta mindenki. Az apa, akit sosem látott a gyerek lefeküdni és sosem látott felkelni - mert olyan későn feküdt le és olyan korán kelt fel - a magyar parasztság Móricz tollára illő alakja volt, s a legtöbbön túl, hogy családjáért dolgozott, többet ösztönzésére nem adhatott. Vissza