A téma megkísértése avagy az Isten drámája

Előszó

Farkas András meglehetősen későn látott hozzá ahhoz, hogy betakarítsa költői munkásságának eredményeit. Az idén adta közre Ez is színház című költeményét, és tudomásom szerint sajtó alatt van egy másik munkája is. A téma megkísértése, avagy az Isten drámája című költeménye bölcseleti indíttatású, s ennyiben a klasszikus magyar irodalom meglehetősen ritkán fellépő filozófiai irányzatával tart rokonságot, például Madách tragédiájával, anélkül persze, hogy bármiféle közvetlen hatás megzavarná a mű sajátos hangját és személyes gondolati világát.
A nagyívű bölcseleti költemény vallásos ihletből született, a költő a keresztény istenképpel vet számot, s drámai módon éli át az elvontan teológiai tanításokat. Gondolkodása mindvégig igényes és nemes, humanista jellegű, az Evangéliumok emberséges eszmevilágát követi. Hasonlóképpen igényesek és értékesek formai és nyelvi eszközei is. A klasszikusok versenyelvének és kifejezésmódjának vonzásában alakítja ki saját költői nyelvezetét. Formai igényessége és nyelvkezelésének biztonsága igen meggyőző abban a vonatkozásban, hogy az olvasó tehetséges alkotóművésszel találkozik.
A költemény teljes mértékben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket a magánkiadással szemben támaszt a kiadói gyakorlat. Eszmei, illetve politikai kifogás nem merülhet fel vele szemben, s művészi igényessége is messzemenően alkalmassá teszi a megjelentetésre. Éppen ezért a szerző saját kiadásában való megjelentetését a legmelegebben támogatom.

Budapest, 1988. szeptember 7.

dr. Pomogáts Béla
kandidátus
a MTA Irodalomtudományi
Intézetének tud. osztályvezetője Vissza