Kortárs költészet & grafika 1999 november 11-28

Előszó

A naptár szerint a Kortárs költészet - Kortás grafika című kiállításra első alkalommal négy évvel ezelőtt, ezerkilencszázkilencvenöt novemberében került sor. Nem hiszek a naptárnak, már jóideje csak az emlékezetemnek tudok hinni, az emlékezetem pedig azt mondja, hogy az előbb említtettnél jóval korábban, legalább egy évtizede láttam azt a kiállítást. Azt mondják, a mai Magyarország élete nagyon sűrű, nyolcvanhét-nyolcvankilenc-kilencven óta minden év duplán számít, annyi megújítani való, változtatásra váró van itt, lehet, hogy ezért érzem a négy évnyinél nagyobb távolságra az akkori kiállítást. De lehet, hogy másért... Talán azért, mert a kiállítás elemi élményt jelentett számomra, szinte pontosan el tudnám mondani most is, melyik kép hol szerepelt a Cifrapalota kiállítótermében. A főfalra gondolok, s látom Bardócz Lajos Buda Ferenc verseire készült grafikáit, Benes József Fenyvesi Ottó által ihletett (ihletett?, lehet-e ihletről beszélni a pusztulás versei és rajzai kapcsán?) Félig lebontva című munkáját, Maurits Ferenc Domonkos István verséhez készült illusztrációját - a verset az egyik napilapból másoltuk ki, s azóta is a katalógust veszem elő, ha olvasni akarom, s hát a kép reprodukcióját is megnézem, még a fekete-fehér reprodukcióban is ott érzem a pusztítás rettenetét -, emlékszem Damó István egyensúlyt kereső munkájára, s így tovább... De nemcsak a kiállítás jelentett élményt, hanem a katalógus is. Elsőként az, ahogyan készült... Vissza