Előszó
ELSŐ FEJEZET.
A génuai kikötőben élénk sürgés forgás zajlik.
Utasok, matrózok, málhacipelő emberek jönnek-mennek. Se szeri, se száma a tengersok zsáknak, ládának, lekötözött ko? sárnak,...
Tovább
Előszó
ELSŐ FEJEZET.
A génuai kikötőben élénk sürgés forgás zajlik.
Utasok, matrózok, málhacipelő emberek jönnek-mennek. Se szeri, se száma a tengersok zsáknak, ládának, lekötözött ko? sárnak, batyunak.
Ki hoz, ki visz hajórakományt. A vitorlások türelmesen horgonyoznak. Egyik most tért pihenőre nehéz, fáradalma's út után.
Dagadó vitorlával, reménységgel, kin? csekkel, emberekkel megrakodva indul a másik,
A parton hemzsegő hangyaboly szerű embertömeg kavarog.
Könny és búcsúszó telíti a levegőt egy* felől. Amott meg örömrivalgó találkozás, ölelkező viszontlátás, ujjongó elragadtatás.
Sürögsforog a tömeg. Mindenki a maga előrejutását, célhozérését lesi és ügyet sem vet tülekedő, kínlódó embertársára.
A tenger ma kivételképpen csendes, szelíd.
Ártatlan külsővel piheni az elmúlt na* pök ádáz viharait.
3
i*
Vissza