Fülszöveg
- Hát te hová utazol kicsi bakter? - kérdezte tőlem a kalauz, amikor szünidőre hozott haza édesanyám a vasutas diákinternátusból. Olyan nyolcéves lehettem, és az internátus fekete egyenruhája feszült rajtam.
- Dunakisvarsányba - feleltem büszkén.
- Az meg hol van? Tán Csajága-Röcsöge mellett? - kíváncsiskodott vigyorogva a kalauz.
Mérges lettem. Miért gúnyolódik ez a kalauz az én nevezetes falummal? Méghogy Csajága-Röcsöge mellett! Ilyen falu nincs is! Csak Csajág! Tudhatná!
- A maga ángyikája lakik Csajága-Röcsögén - nyelveltem hetykén.
- Mindenki tudja, hogy hol van Dunakisvarsány, csak maga nem! Kalauz létére!
Az utasok nevettek. Édesanyám is kuncogott, de szelíden rám szólt:
- A kalauz bácsi a dolgát végzi, azért kérdi, hogy hová utazol.
A kalauz somolygott, éppen úgy, mint aki előtte birsalmát evett. De azért válaszolt: - Jól van no! - szólt engesztelően. - Persze, hogy tudom, hol van az a híres falu.
A fenti jelenet után megfogadtam: ha egyszer felnövök, elmondom a...
Tovább
Fülszöveg
- Hát te hová utazol kicsi bakter? - kérdezte tőlem a kalauz, amikor szünidőre hozott haza édesanyám a vasutas diákinternátusból. Olyan nyolcéves lehettem, és az internátus fekete egyenruhája feszült rajtam.
- Dunakisvarsányba - feleltem büszkén.
- Az meg hol van? Tán Csajága-Röcsöge mellett? - kíváncsiskodott vigyorogva a kalauz.
Mérges lettem. Miért gúnyolódik ez a kalauz az én nevezetes falummal? Méghogy Csajága-Röcsöge mellett! Ilyen falu nincs is! Csak Csajág! Tudhatná!
- A maga ángyikája lakik Csajága-Röcsögén - nyelveltem hetykén.
- Mindenki tudja, hogy hol van Dunakisvarsány, csak maga nem! Kalauz létére!
Az utasok nevettek. Édesanyám is kuncogott, de szelíden rám szólt:
- A kalauz bácsi a dolgát végzi, azért kérdi, hogy hová utazol.
A kalauz somolygott, éppen úgy, mint aki előtte birsalmát evett. De azért válaszolt: - Jól van no! - szólt engesztelően. - Persze, hogy tudom, hol van az a híres falu.
A fenti jelenet után megfogadtam: ha egyszer felnövök, elmondom a világnak, hogy merre van Dunakisvarsány. Felnőttként megtapasztaltam: a népek pont olyan keveset tudnak szűkebb hazájukról, mint az a jópofa kalauz. Általában azok tudnak róla valamit, akik valamilyen kapcsolatban állnak vele. Hiába fogadkoztam annak idején, igen nehéz dolgot vállaltam. Falutörténetet írni nem olyan egyszerű. Kevés a megbízható adat, a használhatatlan, rossz annál több! A régi öregek, a falu alapítói és fiaik elvitték magukkal a túlsó partra amit tudtak. Maradt a levéltár, néhány könyv és a krónikás állhatatossága.
(részlet a szerző bevezetőjéből)
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal