Faragjunk

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Benedetto Croce, a nagy olasz esztéta mondta, hogy nincs más megismerés, csak a kifejezni képes megismerés. Megismerni annyit tesz, mint kifejezni. Nemzeti kultúránkhoz, annak alapjaihoz, a népművészethez is csak ez az út vezet. Ennek a cselekvő megismerésnek nyit utat ez a könyv, felindítja utánzó vágyunkat, szerszámot ad kezünkbe, és tanít.
A szerzők, Sibinger János és Miklós, apa és fia. Ebben a párosságban benne vannak a családi esték, a frissen faragott fa illata, a továbbadás rítusa. János, az apa, aktív éveit a mezőgazdaságban töltötte. A szombathelyi premontrei gimnáziumban együtt érettségiztünk, majd magukba ölelték a dunántúli dombok. A Batthyány-Strattmann-birtokon dolgozott, elvégezte a keszthelyi akadémiát, és évtizedeket tanított a váci Mezőgazdasági Technikumban.
Ismeri a szerszámkészítés örömét, velünk is megcsináltatja faragókésünket, mert abban nem pénzünk fekszik, hanem kezünk fáradsága ölt testet. Faragóiskolájuk jól látható eredményt hoz az első szakasztól a végsőig. Minden végzett fejezet munkája tárgyi gesztussá lesz. Nem akad el nehézségeknél, ismeretei szakszerűek, és nem tévelyít el ízlésbelileg sem. Szőnyi István (akinek nevét is öröm leírni) mondotta: ,,Aki bármilyen képet felakaszt a falára, az már a mi emberünk. Az első kép mellé második kerül, ami az elsőnél már jobb lesz, a harmadik pedig az első kettőt letaszítja a falról, és így teremt helyet annak, ami már igazi művészet." Tisztelt Olvasó! Ez a könyv biztonsággal vezeti azt, aki szeretettel forgatja, arra az útra, amit a népművészet évszázadok óta jár, és ami már örök. Ajánlom kedves figyelmükbe. Budapest, 1992 karácsonyán Vissza