Fáradt kadenciák

Fülszöveg

„...kimerülve, eltévedve, letarolva, szétszaggatva, betegen..." - írta Papírváros című, még befejezetlen regényfolyama elé a Thomas Manntól kölcsönzött mottót Zalán Tibor. Mintha ezen előre tervezett prózaírói „program'' lírai sűrítményét adná a Fáradt kadenciák tizenöt verse. S a kadenciák műfajmegjelölés tökéletesen pontos.
Kötete a kín, a fájdalom, a gyötrelem, a magány meg a láz és a szenvedés enciklopédiája. A daimonjaival küszködő művész, aki „szerelmes verset ír a hiányhoz", feltárulkozó őszinteséggel vall az önpusztítás kötelező és szabadon választott gyakorlatairól, betegsége okán felfokozott halálvágyáról és az érzés ellen folytatott küzdelméről, hatalmán kívüli rontó erőknek életére és költészetére gyakorolt hatásáról Ady, Babits, Pascal, Baudelaire s a kortárs halott, Sziveri János, de főleg a „köztetek lettem bolond" József Attilája szelleme kering korábbi gyökerezetű hiányköltészete fölött.
Mélységes magára maradottsága csak látszólag antitézise a József Attiláénak: én „egyedül lettem bolond" Létérzésének ingoványos alapzata: „a minden sem volt túl a nincsen".
A sötéten gomolygó érzéseket és gondolatokat jellemzően zalános nyelvi és képi megoldások teszik mégis a teljesítmény feletti csodálattal befogadhatóvá - Kovács Péter hasonló megfogalmazású, a feszületes fájdalmat megidéző grafikáival együtt.
Jankovics József Vissza