Mire tanít a gyertya lángja

Előszó

ELSŐ FELOLVASÁS.
A gyertya. A gyertyaláng. Az olvadás. A kanóc hajcsövessége. A láng az égő gőz. A láng alakja és összetétele. A feltörő légáram. Más lángok.

A gyertya természetrajzát már egy régebbi előadásomban ismertettem, és ha tőlem függne, az előadásaimat évről-évre ezzel a témával fejezném be; ugyanis annyira érdekes ez a téma és sok módot nyújt a természet tanulmányozásához vezető út megismerésére. A világegyetemet irányító természeti törvények mind-mind feltárulnak előttünk, vagy legalább bizonyos vonatkozásokban érintjük azokat; és aligha találunk kényelmesebb módot a természet műhelyébe való betekintésre, mint ezt. Mindenekelőtt arra kérem a hallgatóimat, hogy a tárgy jelentősége és a tudományos előadás komolysága mellett is tekintsünk el a köztünk levő korkülönbségtől és engedjék meg, hogy mint fiatalember szóljak fiatalemberekhez; ahogyan ezt hasonló alkalmakkor korábban is megtettem. Bár jól tudom, hogy az itt elhangzott szavaim széles körben elterjednek, az nem térit el engem attól a szándékomtól, hogy mostani előadásaimban is a múltban meghonosított bizalmas családias hangot használjam.
Kedves fiaim és leánykáim, mindenekelőtt azt mondom el nektek, hogy a gyertya miből készül. Egészen különös dolgokat tanulunk meg ezáltal. Látjátok ezt a fát, ezeket az ágakat? Gyúlékonyságuk bizonyára ismeretes előttetek, - aztán egy nagyon érdekes anyagnak kicsi darabkáját láthatjátok itten. Írország iszapos mocsaraiban található ez az úgynevezett gyertyafa. Vissza

Fülszöveg

"A gyertya természetrajza"

Ezt a könyvet írta:
Faraday Mihály. 1791 szeptember 21-én született Newington faluban London mellett. Atyja kovácsmester volt, aki azt szerette volna, ha a fiából is az lesz. Ámde a gyermek gyönge volt és inkább a könyveket bujta, meg a szabad természetet kedvelte. Kilencéves korában könyvkötöinas lett. Ezt a mesterséget szerette, de nemcsak a könyvek kötése, hanem a tartalma is rendkívül érdekelte. Huszonegyéves korában magakötötte könyveket vitt haza egy tudós megrendelőjükhöz, aki beszédbe elegyedett az ifjúval és feltünt neki a természettudományok iránt való óriási érdeklődése. A könyvkötősegéd így ismerkedett meg a világ legnagyobb természettudósával, Sir Humphry Davy-vel, aki maga mellé vette, segélyezte, oktatta, úgy hogy az egykori könyvkötősegédből tehetsége révén segédtanár, majd tanár és végül Davy helyén a londoni királyi intézet igazgatója lett. Davy és Faraday között benső barátság fejlődött és Faraday tudományos kutatásai - amelyek java része ebben a könyvében saját előadásában föllelhetők - világhíresek lettek. 1867 augusztus 25-én halt meg 75 éves korában Hampde-Courtban, Richmond mellett, a tudományos világ nagy veszteségére. Vissza